Pereházy Károly: A kovácsoltvas művességről... (Öntödei múzeumi füzetek 6., 2000)

A kovácsoltvas szentségházajtókkal a 14. században találkozunk először. Legtöbbjük ekkor még lapos vagy négyzetvas anyagú, átfűzéssel vagy átfedéssel formált rombusz vagy négyzethálós típusú, a vasak metszési pontjainál rozettás díszítéssel. Művészi színvonaluk a 15. századra teljesedik ki igazán. Áttört technikával alakított, gazdag figurális kompozícióval, bibliai események sorával vagy az eucharisztiára, esetleg a kor kőépítkezésének formájára vagy a donátorra utaló heraldikai jegyek feltüntetésével készülnek és lendítik fel igazán e művesség eddig még nem tapasztalt elkápráztatóan bravúros színvonalát. A valóban avatott formálással komponált szentségházrácsok valós hazája kétségtelenül Ausztria, Cseh- és Morvaország, valamint a Kárpát-medence, ahol csodálatos gazdagságban virágzik ki a művészi kovácsolás. Az emlékanyag sokasága nem ad módot mindegyikének részletes elemzésére, még a kimagasló művek valahányának taglalására sem, ám a klenódiumszámba-vehetők vizsgálata elengedhetetlen. Ilyen a pozsonyi dóm (ma Bratislava, Szlovákia) aranyozott szentségházajtaja. Donátora a bazini gróf Szentgyörgyi család egyik tagja lehetett, legalábbis az ajtó egyik sarkában az ő csillagos címerképük erre utal. A további sarkokban a pólyás és kettős keresztes magyar címer, valamint egy címerpajzs látható. A téglány alakú ajtó homorú ívszárakkal szerkesztett, szamárhátívű lunettájában a lángkoszorúba foglalt IHS (Iesus Hominum Salvator) betűk szakrális jellegre utalnak. A boltcikkelyekben Pozsony város pirossal és kékkel színezett bástyás címere a helyre, II. Ulászló pólyás és oroszlános címere pedig az alkotás keletkezésének időpontjára ad tájékoztatást. A késő gótikus stílusjegyekkel komponált rács a 15. század végére datálható. A korai századok mestereinek neve homályba veszett, ám e felejthetetlen mestermunkáé fennmaradt. A rácsot a rajta megörökített és az ornamentika részeként megjelenő gótikus minúsculas (kisbetűs) felirat szerint „Sigismund fischer bécsi lakatos" remekelte. Artisztikumban az előbbi mellé emelkedik a kassai dóm szentségházának négy rácsajtaja. Ornamentikájában a gótikus kőépítészet csaknem teljes formavariációja fellelhető és éppen úgy vetülnek elénk a kőfaragás csodálatos formái, mintha a Parierek vagy Roritzerek vázlatkönyveit lapoznánk. Nincs a formákban semmi félresiklás és a rácsok terve, a gótikus építészet alaktanának ilyen kiváló ismerete alapján egyértelműen építési gyakorlatot folytató mester nevéhez kapcsolható. Ez pedig az a Kassai István lehet, aki a dóm építését vezette, esetleg kőszentségházát építette, bár archiválisan ez nem bizonyítható. Vitathatatlanul e műfaj legszebb hazai emléke, amely csak kivételes képességű építész nevéhez fűzhető. A rácsajtón lévő Mátyás király címere alapján annak uralkodá-