Dr. Lengyel Károly: Amíg az öntödéből múzeum lett... Kiszely Gyula, az Öntödei Múzeum alapítója emlékére (Öntödei múzeumi füzetek 5., 1999)

Víziváros. A Fővárosi Tanács állandó nyomásának engedve a Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) 1957-ben a Ganz Törzsgyárat a megszüntetendő öntödék közé sorolta. A Budapesti Városépítési Tervező Vállalat (BUVÁTI) 1960-ban elkészítette, majd a Fővárosi Tanács 1961. február 7én jóvá is hagyta a terület rendezési és beépítési tervét, amely szerint a gyárat ki kell telepíteni, az épületeket pedig, mint a városképbe nem illeszthető, elavult együttest, le kell bontani. Egy újabb, 1963. február 25-én jóváhagyott beépítési terv szerint a területen többemeletes lakóépületeket és egy bölcsődét kívántak építeni. E terv alapján hozta meg a KGM a leállításról szóló, tovább már nem odázható végső döntést 1964 februárjában. A döntés szempontjából érdektelen volt, hogy a gyár ebben az időben már az 1963. április l-jén alapított Öntödei Vállalat 2. sz. gyárának 201. számú üzeme volt. A múzeum alapítása Kiszely Gyula - Az Öntödei Múzeum épületének megszerzésével, felépítésével és berendezésével kapcsolatos munkákról című háromkötetes naplójának első bejegyzése 1964. február 23-án keltezett. Ebben arról írt, hogy a Népszava e napi számában megjelent egy cikk a Törzsgyár megszüntetéséről. Kovács Ildikó, a cikket jegyző újságíró ezt írja: Talán érdemes lenne a régi falakból meghagyni valamit, egy kicsiny részt, ahol múzeumot rendezhetnének be értő kezek. Az újságcikk nem volt előzmény nélküli. A KGM döntéséről ugyanis a Ganz-MAVAG igazgatási osztálya értesítette a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport vezetőjét és közölte: - A magyar ipar történetének egyik jelentős emlékéről lévén szó, felhívjuk szíves figyelmét az ott található műemlék jellegű létesítményekre. A csoport tagjait, csakúgy mint a Kohászati Történeti Bizottságot, már régóta foglalkoztatta az öntöde műemlékké nyilvánításának gondolata, ezért az értesítés után több helyen is tapogatózó tárgyalásokat kezdeményeztek, és igyekeztek a sajtót is megnyerni egy jó ügynek. A terv megálmodója, az ügy motorja Kiszely Gyula volt. Az újságcikk megjelenése után már február 26-án megállapodott Lórád Aladárral, a Központi Kohászati Múzeum vezetőjével, hogy a kéregöntödét megszerzik egy leendő Öntödei Múzeum számára, a gépműhelyben Kovács Múzeumot rendeznek be és a két épület közötti irodákban a Lenin Kohászati Művek (LKM) kirendeltsége rendezkedhet be. Ez azért fontos gondolat, mert az elképzelések szerint a leendő múzeum anyagának egy részét az LKM kezelésében lévő, egyébként is zsúfolt Központi Ko-