Dr. Lengyel Károly: Amíg az öntödéből múzeum lett... Kiszely Gyula, az Öntödei Múzeum alapítója emlékére (Öntödei múzeumi füzetek 5., 1999)

felfogható. Ez alapján kérik aztán a vállalatok vezetőit, hogy egy-egy dioráma elkészítésének költségét vállalják. Ezzel egy időben Kiszely tárgyalásokat folytatott a Múzeumi Ismeretterjesztő Központ munkatársaival is, akik vállalták a diorámák és üvegfestmények elkészítését. Június 23-án kiderül, hogy az elhúzódó tárgyalások és engedélyeztetés miatt a BUVATI túlvállalta magát és nem nagyon hajlik a kiviteli tervek elkészítésére. Ráadásul az építési engedély kiadása körül is gond van, mert nem tudják eldönteni, hogy műemlékről vagy ipartörténeti emlékről van szó. Az első esetben ugyanis a műemlékvédelmi hatóságok szigorú tervezési szempontokat írnak elő, a tervekbe beleszólhatnak és a belső tér kialakításában is döntő szavuk lehet. Míg ha ipartörténeti emlékről van szó, a hatóságok csak tanácsadó és ellenőrző szervezetként szerepelnek és nincs döntő beleszólásuk a tervekbe. Ezen kívül az a veszély is fennállt, hogy az 1966-ra biztosított beruházási összeget nem lesz mire elkölteni, s akkor a pénz elvész. Idegőrlő tárgyalások után végül a BUVÁTI október 23-i teljesítési határidővel elvállalta a tervezést, a II. ker. Tanács VB Építési és Közlekedési Osztálya pedig július 29-én 42676/2/1966. számon kiadta a két évig érvényes építési engedélyt. Azt is sikerült elintézni, hogy elég csak minimális összeget elkölteni a beruházásra szánt pénzből, a többi a következő évre átvihető. A napló II. kötetében lévő levelezésből kiderül, hogy július 29-e, az építési engedély kiadásának időpontja, és az erre benyújtott fellebbezés elutasításának dátuma, október 16-a között az épületet műemlékké nyilvánították. Sajnos, az erre vonatkozó dokumentum nem található a naplóban. Csak egy későbbi, 1973. március 13-án az LKM gazdasági igazgatójának írt, a múzeum beruházási és jogi helyzetét tárgyaló levélben szerepel, hogy az Építésügyi Minisztérium erre vonatkozó P.451/1966. sz. határozatának dátuma 1966. szeptember 13. Ezt követően az erőfeszítések egy része arra irányult, hogy az építéssel párhuzamosan folyjék a berendezési tárgyak, bútorok beszerzése és a kiállítási anyag gyűjtése ¡11. a meglévő restaurálása is. Talán ez utóbbi volt a fontosabb. Ennek érdekében Kiszely megkereste Horváth Ferencet, aki akkor az Öntödei Vállalat vezérigazgatója, egyben az öntödei szakosztály elnöke volt, hogy segítségét kérje a tárgyak rozsdátlanításban, festésében, a berendezéshez szükséges eszközök beszerzésében s a gyűjtemény gyarapításában. Erre ígéretet is kapott. Ezzel párhuzamosan igyekezett felderíteni azt is, hogy más múzeumokból, pl. Magyar Nemzeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, mely