Dr. Lengyel Károly: Amíg az öntödéből múzeum lett... Kiszely Gyula, az Öntödei Múzeum alapítója emlékére (Öntödei múzeumi füzetek 5., 1999)

Életének 87. évében, 1997. július 18-án hunyt el, temetése augusztus 4-én volt a rákoskeresztúri Új Köztemetőben. Az Országos Műszaki Múzeum és az OMBKE is saját halottjaként búcsúztatta. Munkásságának dokumentumait, csak kéziratban megmaradt monográfiáit, kutatásainak precízen összeállított naplóit, fényképeit, gazdag szakkönyvtárát még életében a múzeum gondjaira bízta. Halála után fia, ifj. Kiszely Gyula kitüntetéseit is a múzeumnak adományozta. Kiszely Gyula nagy feladatok elvégzésére tette fel az életét. Már életében a kohászok nagyjai közé tartozott. Elkötelezettsége a jelen és a jövő technikatörténész kutatóinak örök példát mutat. Az ő emlékének tisztelgünk, amikor élete egyik fő művének, az Öntödei Múzeumnak a létesítéséről kézzel írott, többkötetes naplója alapján beszámolunk. Előzmények Ganz Ábrahám a svájci születésű, Magyarországon megtelepedett öntőmester 1845. január 20-án egy árverésen a vízivárosi Királyhegy utcában telket vásárolt. A Budai Tanács engedélyének birtokában itt kezdte meg annak a vasöntödének az építését, amely az utóbb oly nagy hírnévre szert tett Ganz ipari birodalom első részlege, törzsgyára lett. Kezdetben kereskedelmi vasöntvényeket, majd Ganz szabadalma alapján kéregöntésű vasúti kerekeket gyártottak. Az első megrendeléseket az Osztrák Államvasutaktól kapta, később gyártmányai a magyar és számos más európai ország (Ausztria, Olaszország, Svájc, Németország, Oroszország) vasúttársaságainál is elterjedtek. 1858-62 között épült az a faoszlopokon nyugvó, fa tetőszerkezettel készült csarnok, amely elegendő nagynak bizonyult a megnövekedett megrendelések kielégítésére. 1867-ben már a 100 000-ik vasúti kereket is leöntötték. Még ugyanebben az évben Ganz Ábrahám tragikus körülmények között elhunyt. Halála után Mechwart András fejlesztette tovább a gyárat és vezette be a rovátkolt, kéregöntésű malomhengerek gyártását. Az ő nevéhez fűződik a Griffin-féle kerekek gyártásának bevezetése 1897-ben, ezzel együtt annak a rekonstrukciónak a megvalósítása, amelynek eredményeként az alkalmazott technológia és a berendezések gyakorlatilag változatlan formában maradtak meg egészen a leállításig, 1964-ig. Nem változtatott ezen az sem, hogy 1956. január l-jén a Ganz Vagon- és Gépgyárat egyesítették a MÁVAG-gal, s a törzsgyár a melegüzemi gyáregység része lett. Nem csoda, hogy egy ilyen régi, poros, füstös, zajos technológiát alkalmazó üzemet nem szívesen láttak olyan frekventált helyen, mint a