Dr. Lengyel Károly: Amíg az öntödéből múzeum lett... Kiszely Gyula, az Öntödei Múzeum alapítója emlékére (Öntödei múzeumi füzetek 5., 1999)

az évre szánt pénz elveszik, különösen úgy, hogy november vége lévén az intézkedésre nagyon kevés idő maradt. Végül is a Fővárosi Tanács segítő közreműködésén és a Beruházási Bank jóindulatán múlt, hogy a pénz 1968-ra való átvitele, így a múzeum építésének további finanszírozása megoldódott. Nem változott azonban a helyzet az építkezés területén az új évben, 1968. januárjában sem. A KGM Építőipari Vállalat dolgozóit a KGM főépületének helyreállítására rendelték ki, így nem tudták, de nem is akarták folytatni a beruházást. Bartha Zoltánnak, a KGM Távlati Fejlesztési Főosztály főosztályvezető helyettesének segítségével nagy nehezen sikerült elérni, hogy Kovács miniszterhelyettes is foglalkozzon az üggyel, akinek a közbenjárására az építők vállalták, hogy a belső tereket tekintve az építkezést 1968. december 31-re befejezik, az üzemeltetés megindulhat. 1969. tavaszára csak a homlokzati munka és a parkosítás marad. Kiszely is ezzel a dátummal számolt akkor, amikor február 10-én elkészítette a megnyitáshoz és a majdani üzemeltetéshez szükséges munkatervet. A következő hetekben sor került az első alkalmazott felvételére is. Muzeulógusként az LKM állományába került az öntőtechnikus végzettségű ifj. Kiszely Gyula, akinek édesapja egy hat oldalas, 33 pontból álló munkaprogramot állított össze. A program gyakorlatilag felölelte az összes hátralevő berendezési, szervezési feladatot. A tavaszi és nyár eleji hónapok szorgos munkával telnek. Hol kisebb, hol nagyobb intenzitással folyik az építkezés és közben készülnek a különböző berendezési tárgyak, tablók, vitrinek stb. Számos vállalat, figyelemre méltó, hogy főként öntödével nem rendelkező, ajánlja fel segítségét és működik közre a kiállítási tárgyak és berendezések felújításában, pl. a kupolókemencék, daruk, öntőüstök és formaszekrények javításában, rozsdátlanításában, festésében. Kiszely rendíthetetlen hittel szervez, ügyintéz. Jellemző példaként érdemes megemlíteni, hogy a Ganz-MAVAG vezérigazgatójánál, Csergő Jánosnál elintézi, hogy az épület külső téglaburkolatát, amit ebben az évben nem akart megcsinálni a kivitelező, a Ganz-MAVAG költségén a Mélyépítő Vállalat burkolói elkészítik. Vagy pl. a vitrinek üvegeit a Salgótarjáni Kohászati Üzemek közreműködésével és költségén a Salgótarjáni Üveggyárban gyártatja le. Azt is megszervezi, hogy a majdani kiállítás nagy képeit a kohászati kiállítás (vélhetően BNV) költségének terhére a Fővárosi Faipari és Vásárrendező Vállalatnál a korábban az ERDÉRT-től szerzett panelekre felkasírozzák. Az pedig ragyogó ötlet volt, hogy a kerületi tűzoltók egy titkos gyakorlaton fecskendőikkel lemossák a poros, kormos falakat és egyéb szerkezeti elemeket.