Dr. Lengyel Károly: Amíg az öntödéből múzeum lett... Kiszely Gyula, az Öntödei Múzeum alapítója emlékére (Öntödei múzeumi füzetek 5., 1999)

- mielőbb fel kell keresni a Fővárosi Tanács Városrendezési osztályát, hogy a korábban jóváhagyott városrendezési tervben ide elképzelt fejlesztésektől (bölcsőde, tízemeletes irodaház) álljanak el, - az épületegyüttes műemlékké nyilvánítása ügyében a Művelődésügyi Minisztérium haladéktalanul kezdje meg a szükséges egyeztetéseket és intézkedéseket. Mindeközben rengeteg egyéb feladatot is meg kellett oldani a hatóságok támogatásának megnyerése, a leendő múzeum berendezése és majdani fenntartása ügyében. A jobb áttekinthetőség érdekében a továbbiakban kövessük külön-külön az egyes szálakat. Tárgyalások az LKM vezetőivel Mint már említettük, az LKM megnyerése több szempontból is fontos volt. Azt követően, hogy a vezérigazgatói egyetértés megvolt, a támogatás és a berendezés részleteit kellett megbeszélni. Május 30-án fontos tárgyalásra került sor Bozsik Pál, az LKM főkönyvelője, Gácsi Miklós, Baán István, Lórád Aladár és Kiszely Gyula részvételével. Ennek során megállapodtak, hogy az LKM anyagilag is, mintegy 500 000 Ft-tal hajlandó támogatni az építkezést. Ennek fejében azonban nemcsak a kirendeltség (a kereskedelmin kívül most már a beszerzési és beruházási kooperáció is) és a Kohászati Történeti Bizottság irodáinak kialakítására kerül sor, hanem egy reprezentatív klubhelyiséget is berendeznek. A megállapodás fontos része volt Kiszely Gyula munkajogi helyzetének tisztázása is. Alapvető változás következett be az LKM vezetőinek hozzáállásában akkor, amikor augusztus elején kiderült, hogy a kéregöntödében berendezendő múzeum mellett gyakorlatilag csak a Kereskedelmi Kooperáció elhelyezését lehet megoldani, más irodák berendezése nem lehetséges. Mind Bozsik, mind Gácsi azt javasolta, hogy a kivitelezéshez szükséges összeget a KGM-től vagy a Művelődésügyi Minisztériumtól kell megszerezni. Közben a Tükörben, az Esti Hírlapban és a Népszavában is jelent meg cikk az üzem végnapjairól azzal a kicsengéssel, hogy a gyár egy részét, mint becses műszaki emléket, mindenképpen meg kellene őrizni. Az utolsó pillanatban sikerült elintézni, hogy Knoll Ágoston dokumentumfilmet forgasson az utolsó napok eseményeiről - Itt felejtették... címmel. Knoll egyébként ezt követően lelkes híve lett a múzeum létrehozásának, kiváló ötletnek tartotta. Az utolsó öntésre augusztus 15-én került sor, az addig zajos üzem területén a némaság lett az úr. Ruffy Péter a. Tükörben szép riportban búcsúztatta a gyárat, amelyet úgy mutatott be, mint a magyar ipar bölcsőjét.