Mikus Károlyné - Szántai Lajos: Megemlékezés Gábor Áron halálának 150. évfordulójáról (Öntödei múzeumi füzetek 4., 1999)

Az első ágyúk öntése 1848. november 12-én (tehát nem 23-án, a második megyegyűlés után, ahogy tévesen tudjuk) indult el Gábor Áron Kis János öntőmester és a vezetés megbízottja, Bene /ózse/hadnagy kíséretében, hogy ígéretét valóra váltsa. Az, hogy két hét alatt megvalósítsa a hatfontos ágyúk öntését, az akkori öntészeti adottságokat mai szemmel vizsgálva, rendkívül kockázatos vállalkozásnak tűnt. Tudta ezt ő is, s tisztában volt azzal, hogy a bonyolult hadihelyzet miatt az elérhető öntödék milyen technikai, technológiai színvonalat képviselnek. Tudta, hogy a tüzérségi ágyúk anyagaként kedvezőbb szilárdsági tulajdonságainál fogva a bronz alkalmasabb, mint az öntöttvas. Nyilvánvaló volt számára, hogy az ágyúkat függőleges helyzetben, a robbanóteret alul elhelyezve kell önteni a megkívánt tömör anyagszerkezet kialakulásának biztosítására. Mindezekkel szemben az általa már ismert bodvaji vashámor (3. ábra) állt csak rendelkezésre, amely csupán egyszerű, vékony falvastagságú, szilárdságilag igénytelen öntvények gyártására volt alkalmas. Elsősorban háztartási cikkek, többek között lábasok, fazekak, nagyhasú medvekályhák és puliszkafőző üstök készültek itt, közvetlenül vasércből olvasztott nyersvasból. Az ágyúöntéshez gyakorlatilag teljesen alkalmatlan technikai és technológiai lehetőségeket tovább súlyosbította a kritikus hadi helyzet miatti időhiány. Ismerjük jól a mai gyakorlatból, ez is az öntők egyik réme. Gábor Áronban azonban a hazaszeretet, a forradalmi hevület és a bizonyítás vágya csak fokozta az elszántságot. A formaságok elintézése, az elöljáróság, az öntöde vezetőinek és munkásainak megnyerése után azonnal munkához látott. Ettől kezdve a visszaemlékezések és dokumentumok [6-11] alapján kísérjük figyelemmel naplószerűen, technológiai sorrendben az eseményeket, ezeket a rendkívül zsúfolt, megfeszített, november végi napokat, és megismerhetjük, hogyan készültek el az első legendás öntöttvas ágyúk november 12-e és 27-e között. Az öntvénytervező Gábor Áron hiába ismerte a hatfontos bronzágyú méreteit, ismeretei az öntöttvas ágyú esetében nem voltak alkalmazhatóak a jelentős anyagminőségbeli eltérések miatt. Azért, hogy a robbanótér fala sérülés vagy repedés nélkül elviselje a robbanás pillanatában keletkező nyomást, ezen a részen a külső átmérőt jelentősen meg kellett növelni az ágyútest hosszának feléig. Az ily módon megnövelt falvastagsággal, bár az ágyú