Mikus Károlyné - Szántai Lajos: Megemlékezés Gábor Áron halálának 150. évfordulójáról (Öntödei múzeumi füzetek 4., 1999)

Gábor Áron segítői Az első világháború előtt még többen éltek Magyarhermányban, akik annak idején a bodvaji kohóban dolgoztak, és akik ismerték Gábor Áront. Ok sokat meséltek a szabadságharc eseményeiről és az ágyúöntés körülményeiről az akkori fiataloknak. Ilyenek voltak Illyés Pető Mózes és Zsigmond József magyarhermányi lakosok [6]. A bodvaji kohót az osztrák hadsereg 1848. decemberében feldúlta és lerombolta, de azt 1849 februárjában ismét felépítették. A kohót 1971-ben helyreállították, és jelenleg mint ipari műemléket tartják számon. Álljon itt néhány név, azoknak a neve, akik a bodvaji ágyúöntést elősegítették és végezték: Kis János sepsiszentgyörgyi harangöntő, Bene József hadnagy (aki a parancsot hozta Udvarhelyszékről, és aki később részt vett Kézdivásárhelyen is az ágyúöntésben, mint a gyutacsgyártás vezetője), Pető János falubíró, Balázs Sámuel falusi parancsnok és Zakariás Antal, a bodvaji kohó tulajdonosa. Az ágyúk elkészítése és Sepsiszentgyörgyön történt bemutatása után Gábor Áron nem ment vissza Bodvajba. Hírszerzőitől megtudta, hogy az osztrákok Háromszék megtámadására készülnek, ezért Sepsiszentgyörgyön Kis János harangöntő műhelyében (a jelenlegi Olt utca 18. sz. alatt) folytatta az ágyúöntést. A műhely helyén álló házon volt emléktábla szerint Gábor Áron itt négy hatfontos vaságyút öntött. Kis János visszament Bodvajba, és ott a már leöntött csövekből még két hatfontos ágyút szereltetett fel és küldött el Gábor Áronnak. A bodvaji hámor szétrombolása után a felszerelését és a golyóöntő formákat Erdőfülére vitték, és itt folytatták a golyók öntését. Erdőfüle Bardóctól alig negyedórányira északra, a Kormos összeszűkülő völgyében van. Erdőfülétől gyalog tíz percnyire, a Kormos völgyében volt a fülei vasbánya és vashámor, amely a múlt század közepén évente 20 000 mázsa nyersvasat adott, és ebből évente 7000 mázsa öntvényt állítottak elő [1]. Itt még 1848. november végén is öntöttek ágyúgolyókat az egyik tulajdonos, az osztrák származású, de magyar érzelmű Plankensteini Huber Nándor vezetése alatt. Miután az ellenség közeledése miatt az ágyúöntés Sepsiszentgyörgyön is veszélyeztetetté vált, Gábor Áron az ágyúöntő műhelyt védettebb helyre, az innen harminc kilométerre lévő Kézdivásárhelyre helyezte át. A város lakói nagy lelkesedéssel, sok munkával és anyagi áldozattal vettek részt az ágyúöntés munkájában és a harcokban.