Mikus Károlyné - Szántai Lajos: Megemlékezés Gábor Áron halálának 150. évfordulójáról (Öntödei múzeumi füzetek 4., 1999)

vastagságban vegye körül az öntvényt, ezáltal biztosítva az egyenletes és lassú lehűlést, amely a megfelelő szilárdsági tulajdonságok kialakulása miatt bírt jelentőséggel. Megtervezte a folyékony fém öntőformába töltését, mai szóhasználattal a beömlő- és táplálórendszert, ami két, a tetején beömlőmedencét tartalmazó állóból, elosztócsatornából, az alsó részben elhelyezett rávágásokból, felöntésekből és légzőkből állt. Ki kellett számítania a fémszükségletet is, ami biztonsággal mintegy 400 kg lehetett. Az öntőminta-készítő Az asztalos és az öntőminta-készítő szakmák ugyan rokon szakmák, azonban bizonyos pontokon nagyon eltérnek egymástól. Gábor Áron itt érvényesítette sokoldalú asztalos mesterségbeli tudását, és szakszerűen elkészíti az ágyú fa öntőmintáját. Az öntödék már akkor is rendelkeztek ún. „mintázó" műhellyel. Alkalmas méretű fenyőfa rönköt farag elő, majd hosszában, az osztósík mentén kettéfűrészeli. Gyalulás és összecsapolás után méretre esztergálja, a tartozékokat (csapokat és füleket) ezek után építi rá lejáró csapolással. Majd a két mintafelet döngölőlapra rögzíti, azok összefúrásával biztosíja a majdani formafelek kontúrjainak pontos találkozását. Ez a megoldás is mind a mai napig használatos. Majd esztergál egy kívánt méretű tölgyfa hengert, amelyet agyaggal von be. Ez lesz a mag az ágyúfurat kialakításához. Az öntőmester Gábor Áron ezt megelőzően is többször járt Bodvajon, ismerte az öntödét. Nagyméretű, hatfontos ágyút azonban sem ő, sem az itteni szakemberek még nem öntöttek. Az ágyúöntés nem illeszkedett a megszokott gyártmányokhoz, méretben, tömegben és falvastagságban merőben eltért a hagyományos termékektől. Ebből az adottságból kiindulva Gábor Áron jól mérte fel a helyzetet. Bárhogy is sürgette az idő, az első ágyú öntését próbaöntésnek szánta, hogy az ezen szerzett tapasztalatok alapján tökéletesíthesse a technológiát, korrigálja a hiányosságokat. Ebben semmi meglepő sincs, mind a mai napig alkalmazott módszer. Pontosan igazolódott az előzetes feltevése, a próbadarab használhatatlan lett mint ágyú, de a feltárt hibák alapján javította a technológiát a következők szerint: - a vasércből kohósított nyersvasat előbb tömbökké öntötte le, így a másodszori megolvasztáskor tisztább fémet nyert az öntéshez;