A kerékpár története. „Két keréken” - Olvasókönyv

A bicikli elődei

Kétszemélyes, kétkerekű jármű az 1870-es években. Készültek kétszemélyes csontrázók is. Ezeknél a hátsó kerék tengelyére is szereltek pedálokat. Utasaik mindegyike hajtott, tekert, de csak az elöl ülő kormányzott. A sebesség növelésére egyre nagyobb hajtott kereket helyeztek a vázba Mint ahogyan a magas emberek hosszabbat lépnek az alacsonyabbaknál, vagy a felnőttek gyorsabban gyalogolnak a kicsiknél, így a nagyobb kerekűek is sebesebben gurultak, és ugyanannyi idő alatt hosszabb utat tettek meg a kisebb kerekűeknél. A csontrázók alakja megváltozott. Az új jármű nagy első és egy kis hátsó támasztó kerékből állt, a kettőt hajlított váz kötötte össze. Drótküllős kerekei futófelületére tömörgumi-gyűrűt húztak. Ezeket a szerkezeteket „velocipédnek", gyorsjárgánynak is nevezték. Nyergük magasra került a hajtó lába már nem érte el a talajt. Használatuk szinte akrobatikus ügyességet kívánt. Induláskor a hajtó az egyik lábával fellépett a váz oldalából kiálló kis rudacskara, és a másik lábával addig lökte magát előre, amíg a járművét lendületbe hozta. Ezután felült a nyeregbe és pedálozással haladt tovább. Leszálláskor fékezett, rálépett a rudacskara és onnan a talajra ugrott.