A kerékpár története. „Két keréken” - Olvasókönyv

A bicikli elődei

háromkerekű játékkerékpárjait. A pedálos kétkerekűek már jó egyensúlyérzéket kívántak meg, mert használóik lábai menet közben nem érintették a talajt. így megnőtt a borulás, az eldőlés veszélye is. Induláskor általában megtolták a járművet, s amikor már lendületben volt, a nyergébe pattantak és pedáljával hajtották tovább. E járművek az eddigieknél jóval gyorsabban gurultak, sebesebben haladtak a gyalogosoknál, sőt a lovaskocsikat is leelőztek. A biztonságosabb közlekedés érdekében féket szereltek rá, ezek fékezéskor a hátsó kerekekre tapadtak. A pedálos kétkerekűeket közel egyidőben több országban is feltalálták. Pontosan nem tudjuk, hogy ki volt az, aki először próbálkozott e hajtási móddal. Az azonban bizonyos, hogy Párizsban, az 1860-as években már gyártották a pedálos kétkerekűt. Az első példányok még fából készültek. Később, amikor már sorozatban gyártották, a vázat és a kerékvillákat kovácsoltvasra cserélték. A vasabroncsú fakerekűek rossz úton zötyögősen haladtak. Ezért használóikat alaposan összerázták. Különböző változataikat így csontrázóknak is nevezték. A pedálos kétkerekűeket Amerikában is gyártották, társas kirándulásokra is használták őket. 4