A kerékpár története. „Két keréken” - Olvasókönyv

A kerékpár fontos szerkezeti elemei

Az iskolákban gyakorlott kerékpárosok tanították a kezdőket. A mai játéktricikliket, a kis bicikliket, ha megtoljuk őket, általában pedáljaik forognak, így volt ez a csontrázóknál, a velocipédeknél, de még az első lánchajtású kerékpároknál is. Amikor feltalálták az úgynevezett „szabadonfutót" és a jármű hátsó kerekébe beszerelték, tolás közben a pedálok már nem mozdultak meg. A szabadonfutó tette lehetővé, hogy a kerékpározó kihasználja járműve lendületét, tehát, hogy menet közben a pedál hajtásával leálljon, lábait pihentesse. E szerkezettel ellátott kerékpárok természetesen drágábbak lettek, ám ennek ellenére gyorsan elterjedtek. A katonaság is felfigyelt a hangtalanul suhanó, könnyen kezelhető és karbantartást alig igénylő közlekedési eszközre. Katonai megrendelésre összecsukható, félbehajtható kerékpárokat is terveztek. A biciklizésre alkalmatlan terepen, például erdőben, mocsaras vidéken, sziklás hegyoldalon a katonák összecsukták járművüket, a hátizsákjukra akasztották, s megfelelő helyen újra nyeregbe ültek és kerekeztek tovább. 12