Szabó Attila: Repüljünk! A repülés és az űrhajózás története (Budapest, 1994)

Az első repülőgép A tervezők arra gondoltak, hogy ha az ember nem elég izmos ahhoz, hogy szárnyakkal repülhessen, akkor erős motort kellene szerelni a szárnyak közé, hogy mozgassa őket. Építettek is ilyen gépet, csak éppen a szárnyak összetörtek a nagy csapkodás közben. Sok próbálkozás után az az ötletük támadt, hogy a léghajókon már bevált légcsavarral szerelik fel a merev szárnyú és könnyű szerkezetet. Az ötlet jónak bizonyult. Akkoriban, amikor dédapáink születtek, sikerült két Amerikában élő testvérnek olyan légcsavaros, merev szárnyú repülőgépet építeni, amellyel biztonságosan a levegőbe lehetett emelkedni. A két testvér korábban kerékpárokat készített, így jól értettek a gépek szereléséhez és építéséhez. Repülőgépükre két szárnyat szereltek egymás fölé, és két légcsavar emelte a levegőbe a szerkezetet. A kicsi, de nagyon erős motoron kívül csak a fából készült könnyű váz és a kormányok alkották a repülőgép fő darabjait. Egyszerre csak egy ember tudott ezzel a repülőgéppel fölszállni. Pilótája hason fekve irányította a gépet. Később ülést is szereltek rá, és ezzel nemcsak kényelmesebbé vált a repülés, hanem kormányzása is könnyebb, egyszerűbb lett. Gépük bemutatása után egyre többen kaptak kedvet a repüléshez. Voltak, akik továbbra is saját maguk tervezték és építették meg repülőgépüket. A legtöbben azonban a mások által készített szerkezeteket vásárolták meg. A világon már a kezdeti időszakban is sokféle repülőgépet építettek. A pilóták, azaz a repülőgépeket vezető emberek egymástól tanulták meg, hogyan lehet biztonságosan irányítani gépeiket úgy, hogy ne zuhanjanak le. Ez volt az első „igazi" repülőgép. Először csak pár másodpercet repültek vele, később már hosszabb ideig is a levegőben tudtak maradni a segítségével.