Szabó Attila: Repüljünk! A repülés és az űrhajózás története (Budapest, 1994)

Négy éwel a sikeres repülés után két magyar pilóta szintén átrepülte az Atlanti-óceánt. A pilóta neve Endresz György, a navigátoré pedig, aki térkép és iránytű segítségével irányította a repülőt, Magyar Sándor volt. Csaknem velük egy időben két amerikai pilóta már a Földet repülte körül. A pilóták eleinte csak száraz, tiszta időben, nappal és kis magasságban, a felhők alatt repültek, hogy láthassák a földet, mert így tájékozódtak. Egyszer egy amerikai katonatiszt elhatározta: repülőgépét úgy vezeti, hogy közben nem néz ki az ablakon és nem figyeli a földet, csak a fedélzeten elhelyezett műszereire hagyatkozik. Sikeres repülésével bebizonyította, hogy rossz látási viszonyok között, pl. éjszaka, ködben és felhőben is lehet repülni a műszerek segítségével. Nőnek a méretek Kezdetben a repülőgépen csak egy, azután kettő, majd fokozatosan egyre több utas fért el. Amikor a magyar pilóták átrepülték az óceánt, Németországban már olyan hatalmas repülőgépet is építettek, amelyen több, mint százan utazhattak. Nem volt azonban olyan hosszú repülőtér, ahonnan ez a nagy gép, amelyet tizenkét hatalmas motor hajtott, fölszáll hatott volna. Ezért nem kerekeket szereltek rá, hanem törzsét csónak formájúra építették. így vízen úszva fönnmaradt, és a nagy tavakról szállt fel. Útja végeztével ugyancsak vízre szállt le, és lelassulva a part mellett állt meg, hogy az utasok kiszállhassanak. A Dornier-X (ejtsd: Dornir iksz) nevű nagy vízi repülőgép. A tizenkét motort hat motorházba (gondolába) tették, így egy házban két-két motor működött egymás mögött (1927). A képen a Jumbo (ejtsd: Dzsambo) nevű óriási repülőgép látható. A neve elefántot jelent, mert olyan nagy a repülőgépek között, mint az elefánt az állatok birodalmában.