Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 6. évf. / 1883/84 (Budapest, 1885)
2. Bánréve-nádasdi vasút
16 Bánréve-nádasdi vasút. dés is, vájjon, tekintettel arra, hogy a tiszolcz-vashegyi vasút már ugy sem lett volna a gömöri iparvasutakra nézve elvállalt kamatbiztosítási kötelezettség lejártáig kiépíthető, — s hogy e szerint a rimamurányvölgyi vasműegylet kamatbiztosítás fizetésére a pótszerződés értelmében nem lett volna szorítható, — nem volna-e czélszerűbb a tiszolcz-vashegyi vasút kiépítését egészen elejteni s illetőleg elhalasztani, vagy egyátalán kérdésessé tenni ? mi az államkincstár szempontjából különösen azért mutatkozott ezélirányosnak, mert a rima-murányvölgyi vasműegyletnél időközben beállott birtokváltozás folytán közeli volt a feltevés, hogy ha az államkincstár által a vasút kiépítése tekintetében elvállalt kötelezettség megszűntnek nyilváníttatik s ennek daczára a vasműegylet helyébe lépett uj vállalat mégis megvalósítani óhajtaná saját érdekében a tiszolcz-vashegyi vasút kiépítésének tervét, az esetre egészen újból felveendő tárgyalási alapon esetleg sikerülbet e vállalatot oly mérvű hozzájárulásra birni, mely által az államkincstár áldozata vagy jelentékenyen alászállítható, vagy legalább is ez alapon az egyletnek kamatbiztosítási kötelezettsége teljes mértékben reactiválható lesz. — S bogy a kincstár a vasút kiépítése esetén nagyon is jelentékeny áldozatot hozott volna, ez a jövedelmezőségi számításokból kiderült. Ugyanis a fennebb kimutatott építési tőke kamatozása és törlesztése czimén és a kiépítendő vasút üzletben tartása folytán az államkincstár 200,000 frt állandó évi kiadással lett volna megterhelve, mivel szemben a vasút forgalmából, még azon nem várhatott esetben is, ba az addig mintegy 550,000 métermázsára számított forgalom, a kincstári vasművek igazgatósága által kilátásba helyezett 1 millió métermázsára felemelkedett, — s ha az összes forgalomra a szerződésileg megállapított mázsám értföldenkénti 1*5 krnyi maximális díjtétel alkalmaztatott volna, legfeljebb 114,000 frt bevételre lehetvén kilátás, ekként az államkincstár a vasút üzleti hiánylata czimén évenként legalább is 86,000 frtnyi összeget lett volna kénytelen egyéb jövedelmeiből pótolni. — Ezen koczkázat megfontolása, s mert a kincstári vasművek szállítási igényeinek kielégítése másként is elérhetőnek mutatkozott, — am. k. pénzügyminisztériumot is arra indította, bogy a tiszolcz-vashegyi vasút kiépítésének terve elejtessék s az ezzel összefüggő kérdéseknek barátságos s minden érdekeket kielégítő módon leendő megoldása iránt a rimamurányvölgyi vasműegylet jogutódjával, a rima-murány-salgótarjáni vasmű-részvénytársasággal a kiegyezés megkiséreltessék, mi végből 1882. év február havában a közmunka- és közlekedési m. k. ministeriumban a tárgyalások megindíttatván, rövid időn siker éretett el, a mennyiben már 1882. évi április hó 27-én megköttetett az érdekelt ministeriumok s a vasműegylet között a szerződés, melynek alapján a tiszolcz-vashegyi vasút kiépítésének mellőzése véglegesen kimondatott. Ezen szerződés szó szerinti szövege a következő :
