Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)

A vasutügy 1881 évben

XXII A vasutügy 1881. évben. anyag beszolgáltatására szoritni. Midőn az utóbbi módozat választatott, történt ez azért, mert az volt a nézet, hogy a közlekedési vállalatokra, mint ilyenekre, a statistikai anyagnak az országos áruforgalmi statisztika czéljaira való feldolgozását bizni,— oly munka volna, mely saját hivatásukkal közvetlen összefüggésben nem állván, tetemes munkaerőt és költséget, a vezetés részéről pedig éber figyelmet igényelne a nélkül, bogy a helyességért a felelősséget elvállalhatnák. Ehhez járult még az is, hogy az anyagnak az egyes vasutak szerint és általuk való feldolgoztatása, azon pontosság és megbízhatóság iránt sem nyújtott volna kezességet, melytől hasonló munkák egész értéke függ, miután ezen vállalatok eredeti rendeltetéslikkel szemben, a statisztikai adatoknak ilynemű feldolgozását mindig csak mellékes dolognak tekintették volna. Végül a közlekedési vállalatok által eszközölt elkülönített feldolgozás összegében sokkal költségesebb, mintha ugyanazon anyag központosítva dolgoztatik fel. Ez oknál fogva czélszerübbnek mutatkozott az egész ügyet akkép szervezni, hogy a statisztikai hivatal közvetlenül az ősauyagból késziti az áruforgalmi statistikát, és a közlekedési vállalatok csak az ősanyag beszolgáltatására köteleztetnek. Egyike volt a legnehezebb kérdésebbnek az, hogy mely okmányokból szedessék ki a forgalmi statistika. Legegyszerűbbnek látszott, hogy azon okmányok, a melyeket maguk a közlekedési vállalatok is, részint saját statistikájuk készítése, részint kölcsönös követeléseik leszámolása végett használnak, a rovatlapok szolgáljanak az árúforgalmi statistika czéljaira is. E rovatlapok három példányban állíttatnak ki egyszerre; e három példány azonban a közlekedési vállalatok czéljaira legalább másfél évig szükségesek s igy a statistikai hivatalnak kellő időben át nem adhatók, — 4. példánynak egyszerre való kiállítása a közlekedési vállalatok nézete szerint a jelenleg rendelkezésre álló technikai készülékek mellett lehetetlen lett volna; az pedig, hogy a rovatlapok másoltassanak, oly sok munkával járó és mégis ellenőrzés hiányában hibákra vezető eljárás volt volna, hogy azt igénybe venni nem látszott szélszerünek. Ajánlatba hozatott ezek után az, hogy a fuvarlevél toldassék meg oly Űrlappal, a mely ugyanazon adatokat tartalmazza, melyeket a fuvarlevél maga; a közlekedési vállalatok a szállítmány felvételekor a fuvarlevél és a toldatnak kellő kiállítását ellenőriznék. Átvételkor a toldat lemetszetnék és az a forgalmi statistika czéljaira szolgálna. Ezen javaslat ellen leginkább az hozatott fel, hogy a fuvarlevél alakja a német vasutegylethez tartozó valamennyi vasúttal közösen állapíttatott meg s igy ezen módosítás hosszabb előleges tanácskozásokat és értekezleteket igényelne, de azonkivül a külföldről jövő czikkekuél még sem lenne alkalmazható, mert az ottani feladókat ily fuvarlevelek kiállítására kényszeríteni nem lehetne. Végül az látszott volna legtanácsosabbnak, hogy a szóban álló