Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)

Helyi érdekű s másodrangú vasutak - Szamosvölgyi vasút

Szamosvíilgyt vasút. 185 3. »Mindaddig, mig e szárnyvonalon távírda vezeték létesíttetni nem fog, minden vonat, mely e vonalon közlekedik, egy szakavatott forgalmi hivatalnok által kisérondő, ki is tekintettel a nyilt pályában való kiágazásra, a fennálló biztonsági reneszabályok kivitele iránt intézkedni, valamint a kiágazó váltó kinyitása, illetve elzárásáról gondoskodni tartozik.« »Az esetre, ha a deésaknai állomás a fővonal távirdai vezetékével összeköttetni s ugyanott távirda-állomás fogna létesíttetni: a fent mondott forgalmi hivatalnok teendői, a vonatvezetőre lesznek bízhatók.« 4. »Az első számú átjáró kezelése a 435/39. számú szelvénynél a főpályán létező őrházban alkalmazott pályaőrre bízandó.« 5. »Az épités és felszerelés tökéletes befejezte után az engedélyezett vasut csak a közlekedési ministerium által elrendelendő mütan-rendöii bejárás eredménye alapján kiadandó engedély mellett lesz a forgalomnak átadható.« »Végül a kisajátítási jog az 1881 évi XLI. t.-czikk értelmében az engedélyezett vasut kiépítésére engedélyesnek megadatik.« Ezen engedélyokirat alapján, s illetőleg miután a bányavonal építésének megindítására az engedély már előzőleg, mindjárt a közigazgatási bejárás alkalmával a helyszinén élő szóval megadatott, — az épités megkezdetvén, 1882 évi augusztus havában már be is fejeztetett, — s az 1882 évi augusztus hó 8-án megtartott niütan-rendőri bejárás alkalmával a pálya forgalomképes állapotban találtatván, az alkalommal kinyert engedély alapján a bánya, illetve iparvasut 1882 évi augusztus hó 9-én a forgalomnak átadatott. Mig azonban a bányavonal kiépítése és üzembe helyezése minden akadály nélkül volt eszközölhető, addig a vonal épitési költségeinek beszerzése, s a fővonal épitési hiányának részbeni fedezése czéljából tervezett, s a részvényesek rendkívüli közgyűlése által a fentiek szerint el is fogadott tőke-emelés megvalósítása nem várt nehézségekkel találkozott. A kormány ugyanis a tervezett tőkeemelést csak a bányavonal kiépítésére előirányzott 50,000 frt költség erejéig engedélyezte, ellenben az épitési hiánylat fedezésének czéljából tervezett további új czimlet-kibocsátástól helybenhagyását megtagadta, és pedig azon indokból, mert az engedélyokmány szerint teljesítendő kötelezettségeknek, s illetőleg munkálatoknak költségei törvényhozásilag lévén megállapítva, a megállapított alaptökének fölemelése csakis a törvényhozás újabb engedélyével volna eszközölhető. Ezen engedélynek kieszközlését azonban a kormány akkoron indokoltnak nem találván, de másrészt méltányolva a társulat pénzügyi helyzetét, kijelentette, miszerint nem volna kifogása az ellen, hogy az épitési biánylat akár az üzleti jövedelmekből, akár pedig az üzleti jövedelmek terhére fölveendő függő kölcsönből fedeztessék. Jóllehet ezek szerint a kormány az alaptökének szaporítását csak 50,000 Irt erejéig engedélyezte, mindamellett a társulat igazgatósága a részvényeseknek 1882 évi május bó 21-én megtartott harmadik rendes közgyűléséből nyert felhatalmazás alapján az alaptökét mégis 100,000 frttal volt kénytelen felemelni. A társulat ugyanis új kibocsátású törzsrészvényeiből 24 drbnál többet elhelyezni nem birván, az ezek teljes névértékben eszközölt értékesítése utján befolyt 12,000 frton felül még hiányzó 38,000 forintnyi összeget az esetben, ha a deésaknai szárny vonal. építésére meg-