Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)
Első rangú vasutak - Alföld-fiumei vasút
12 Alföld-flumci vFivut. »Engedélyokmányunk 27. §-a szerint a kormány csak azon jogot tartotta fenn magának, hogy aláírása napjától számítva 30 év lefolyása után az engedélyezett pályát minden időben beválthassa, és megállapítja a módot a beváltási ár meghatározásánál. A 29. §. szerint^ pedig az engedélyt még tartamának lefolyása előtt megszűntnek nyilváníthatja, ha az engedélyesek megelőző intések daczára is, az engedélyokmányban vagy a törvényekben foglalt kötelességeiket ismételve megsértenék, vagy azokat teljesíteni elmulasztanák. Arról, hogy az elsőbbségi kölcsön kamatai nem fizettetnek ki, mint olyan okról, mely szerint az üzletigazgatás áz engedélyesektől és azok jogutódaitól, a részvényesektől elvunathatnék, nincsen semmi szó az engedélyokmányban; az új törvényjavaslat tehát a kormánynak az engedélyokmányban fentartott jogain túl megyen, azokat egy új ponttal szaporítja, mely az engedélyokmánynyal ellentétben áll. Ezen engedélyokmány az 1868-iki 8. t.-cz., jelesen annak 14. §-a által beczikkolyeztetett, az eredeti szerződés egy példánya a törvényhozó test levéltárába letétetett.« »Nem tagadjuk, hogy bármi törvény későbbi törvény által módosittathatik; kétoldalú szerződés azonban csak a két szerződő fél megegyezéséből változtathatik meg s ezen jogi axióma nem vesztheti el erejét az által, hogy a szerződés törvény által czikkelyeztetett be. A szerződés egyoldalú módosítása, kiegészítése és megváltoztatása nem egyéb, mint jogsértés!« »Ily jogsértésnek kell a törvényjavaslat azon részét tekintenünk, mely az üzletvezetést a részvényesek által választott igazgatóságtól elvonja, s annak csak az ellenőrzé t hagyja meg. »Bármennyire kivánatos legyen az ország érdekeire nézve az egységes tarifpolitika, ezen czél mégis csak ugy érethetik el igazságosan, ha ebbe a másik szerződő fél is beleegyez, nem pedig az által, hi a törvény az eredeti kétoldalú szerződést hatalomszavával megváltoztatja.« »Az alföld-fiumei vasút igazgatósága mindig kész volt a kormány figyelmeztetéseinek a tarifákra nézve — a mennyire az általa képviselt érdekek azt megengedték — pontosan megfelelni, s e tekintetben ugyanezt Ígérhetjük meg jövőben is a kormány jogos követeléseire nézve, de a szerződés szándékolt egyoldalú megváltoztatása ellen, habár ez törvény alakjában történnék meg, megbízóink érdekét sértve látva, kötelességünknek tartjuk felszólalni.« »Tartunk tőle, hogy az engedélyokmány egyoldalú megváltoztatása oly jogsértés, melynek ténye már magában csorbát ejthetne az ország hitelén, mint azt hasonló tények a lajtántuli vasutaknál egynehány évvel ezelőtt az államérdek nagy kárára eredményezték.« »Az állami és eddig államosított pályáknál életbe léptetett tarifáknál eddig tett tapasztalatok alapján financziális szempontból világos, hogy az üzletvezetésnek átvétele a kormány által a társulat bevételeit csonkítaná, a kiadásokat emelné, s ez által a társulat adósságát befolyása és beleegyezése nélkül annyira felemelné, hogy minden kilátás a vállalat nyereségessé válására nézve a jövöben is elenyésznék.« »Bármennyire kivánatos legyen a társulati vasutak államosítása, ez máskép nem történhetik, mint kölcsönös egyezkedés utján, melyre azon társulat is, melyet képviselünk, mindig késznek fog találtatni ; azonban bátran állithatjuk, hogy az üzletigazgatás gazdászati tekintetben most olykép áll, hogy más kézben megtakarítás ennél alig lesz elérhető. Midőn tehát ezen észrevételeinket a t. háznak figyelmébe ajánlanék, hódoló tisztelettel maradunk stb.« A mint a közölt kérvény tartalmából kitűnik, a társulat a törvényjavaslat elleni óvását lényegileg azzal indokolja, hogy a vasút részére törvényhozási intézkedés alapján kibocsátott engedélyokmány kétoldalú szerződést képez, melyet a törvényhozás — mint egyik szerződő fél — hatalomszavával meg nem változtathat. Azon felfogás, hogy a vasúti engedélyokmányok az állam és a vasutengedélyesek közt kötött magánjogi szerződéseknek volnának
