Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)

Első rangú vasutak - Budapest-pécsi vasút

Budapest-pécsi vasut. 473 engedélyesek a kormány megáltal: állapítása szerint: frt frt Áthozat 8.250,000— 8.314,100Pályaelzárás és beosztás 160.000'— 160,000'— Épitési leltár.... 20 000-— — Forgalmi eszközök 1.310,000"— 1.310,000'— Üzlet megindítása, bizottsági és egyéb költségek 100,000'- 100,000'— Távirdai vezeték és egyéb jelző eszközök — 79,200'— összesen 9.840,OuO' — 9 963,300' — Építésvezetés és időközi kamatok .... 1.160,000'— 1.036,700 — főösszeg 11.000,000-=: 11.000,000'vagyis kilométerenként 55,000 frt. A vasútvonal engedélyezésénél a kormány a súlypontot azon kérdés megoldására fektette, mikép leend e vasut egyrészt tengeri kivitelúuk s másrészt a magyar állami vasutak északi és keleti s déli vonalainak összekötésére legczélszerúbbeu felhasználható; vagyis mely viszonyban álljon e vasut a magyar állami vasutakhoz? E kérdés, mint az engedélyokmány igazolja, mindkét fél érdekeinek megfelelő módon lett megoldva. Első sorban ugyanis a tarifák tekintetében a következő megállapodások létesíttettek: A helyi forgalomra nézve a garantiát nem élvező többi vasutaknál is engedélyezett maximalis tarifatételek állapíttattak meg. A Budapestről vagy a Budapesten beszakadó m. kir. államvasuti vonalakról Zákányon túl eső állomásokra, tehát különösen Fiúméba is, vagy megfordított irányban menő szállítmányokra nézve ellenben kötelesek engedélyesek közvetlen szállitási díjak megállapításához h >zzájárulni, mely dijak a m. kir. államvasutaknál érvényes tarifák alapjan számittatnak ki, oly módon, hogy az engedélyezett pálya s az államvasutak a szállitási díjak tekintetében összefüggő egésznek vétetnek s a megállapított díjban mindkét vasut csupán az átfutott kilométerek arányában részesül. Az engedélyesek kötelesek továbbá ugyanez alapon hozzájárulni mindazon kedvezményekhez s árleszállításokhoz, melyeket a magyar államvasutak életbe léptetnek. Tekintve azonban azt, bogy e vasut állami segélyben nem részesül, megállapittatott, hogy az első tiz évben, vagy pedig, mig a vasut elegy bevételei kilométerenként 11,500 frtot meg nem haladnak, a dijból reájuk eső hányad: fánál kocsi-kilométerenként 13 kr, egyéb kocsirakományoknál 14 kr, darabáruk után, melyek nem egész kocsirakományokban adatnak fel, 100 kilogrammonként s kilométerenként 0.3 krnál nem lehet kisebb.