Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)

Első rangú vasutak - Budapest-pécsi vasút

Budapest-pécsi Vasút. 465 üzleti vezetékek épitésére szükségelt épitési anyagok árát, valamint az összes épitési költségeknek az üzleti vezetékek épitésére forditott aránylagos részét, a m. kir. távirda-igaazgatásnak megtéiiteni. Mindkét esetben kötelezve vannak az engedélyesek, a m. kir. távirdaigazgatás kívánatára, az előbbi pontban megnevezett távirdai építkezésekhez szükséges összegeket az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni és ugy a távirda-oszlopokat, mint a többi távirda-épitési anyagokat, az épitendö pálya mentén, a m. kir. távirda-igazgatás által meghatározandó módon és időben, a már lerakott vasut-vágácyon saját költségükön szétosztani. Az üzleti vezetékek átadásakor az engedélyesek számlájára épitett üzleti vezetékek összes leltári állománya az engedélyesek birtokába megy át. Jogában áll azonban a m kir. távirda-igazgatásnak a vaspálya mentén tennálló oszlopokra bármikor állami távirda-vezetékeket alkalmazni és ekkor a távirda-oszlopok az állami költségen való fentartásnak kötelezettsége mellett, a m. kir. távirda-igazgatás ingyen tulajdonába mennek át. A vasutiizleti távirda-vezetékeket az engedélyesek a m. kir. távirdaigazgatás szokott ellenörködése mellett kizárólag csak azon siirgönyzésekro használhatják, melyek a vasnti iizlet ezéljaiból az igazgatóság és alárendelt közegei, vagy az utóbbiak által egymásközt váltatnak. Jogositva van azonban a m. kir. távirda-igazgátás, a pályaigazgatósággal egyetértve, ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire az üzleti forgalom megengedi, ugy az állami, mint magán sürgönyök továbbítására illő ellenőrzés mellett való használását kivánni és elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja és a távírás dijának az engedélyesek és a m. kir. távirda-igazgatás közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóan külön egyezményben állapittatnak meg az engedélyesek és a m. kir. távirda-igazgatás közt azon feltételek is, melyek e vaspálya mellett felépített távirdavezetékek felügyeletét, fentartá át, s az azokon netalán későbben a vaspályaigazgatóság kívánatára eszközlendő változtatásokat vagy áthelyezéseket, s általában mindazon távirdai ügyeket illetik, melyek a fentebbi pontok által még nem szabályozvák. 9. §. A szállítási díjakat engedélyesek belföldi ezüs'pénzben száraithatják akkép, hogy a mindenkori árkelet alapján megállapítandó szállítási dijakat országos értékben tartoznak elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre, a kormány ellenőrzése mellett, az engedélyesek megkeresése vagy a kormány rendelkezése folytán, hónapról hónapra, a közvetlen mult hóbeli átlagos ezüst árkelet szerint, s rendkivüli esetekben rövidebb időközökben is, az előbbi hasonló időközben fennállott ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 10. §. Az árszabások az engedélyesek által időközben Ieszállithatók, egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában vagy csak a pálya egyes vonalszakaira, egyik vagy mind a két irányban minden szállítási távolságra egyenlően, vagy azok növekedéséhez arányosított nagyobb mérvben. Az akként leszállított árszabások az előbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után. Ha valamely szállító vagy rakományvállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér leszállításban vagy más kedvezményekben részesül, ugy ezekben részesíteni kell minden szállitót és vállalkozót, ki ugyanezen feltételeket elfogadja, olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék. Ily személyes kedvezmények vissztérités (refactia) alakjában sem adhatók. Az engedélyezett vissztéritések (refactia) a kormány által k adott általános rendeletek értelmében közzéteendők. 11. §. Belföldön beállott drágaság esetében joga van a kormánynak az élelmi ezikkek szállítási diját a drágaság tartamára, a legmagasabb (maximai) árszabás felére leszállítani. 12. § A katonaság és a katonai javak leszállított árszabások szerint szállttandók és pedig egyrészt a cs. és kir. közös hadügyi és a m. kir. hon-