Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)

Hegyi vasutak - Nagyváradi Gőzmozdony Közúti vasút

328 Nagyváradi gőzniezdonyú közúti vasut. A szabványos vasúti vágányként kiépített várad-velenczei kitérővágányt kivéve, 2832 méter vágány a város utczáin, 1083 méter vágány pedig a közúti vasut tizleti udvarán s az ipartelepek udvaraiban lett lefektetve. Az utczai vágányok fektetésénél első sorban a közigazgatási bejárás határozmányai szolgáltak zsinórmértékül, mely szerint egyebek között kimondatott, hogy a vasúti jármüvek oldalai s a pályához legközelebb fekvő házak falai és kerítései között, a gyalogosok számára legalább 2 méter széles szabad tér hagyandó. A vágánytengely ennélfogva mindenütt, hol a vágány az utczán fekszik, legalább 3'45 méter távolságra állapíttatott meg a legközelebbi ház falától vagy kerítésétől, — a hol pedig ez nem volt keresztülvihető, — ott a házfalak és kerítések leromboltatván, megfelelőleg átépitve lettek. Az időnként igen élénk közúti forgalomra való tekintettel, a vágány jobbára az utcza szélén, a járda közvetlen szomszédságában épittetett ki, s csak két utczában, melyek szélessége alig 8 — 9 méter, fektettetett le a vágány az utcza közepén. Daczára annak, bogy a közúti vasut jobbára elhanyagolt, kövezetlen utczákon vonul át, a pályaszín mindenütt ugy állapíttatott meg, bogy a vágány kiegészitő része maradván az utczának, a közúti jármüvek közlekedését egyáltalán nem nehezíti meg. Igen természetes, bogy a pályaszinnek ekkénti megállapítása sok nehézséggel és költséggel járt, a szomszédos házakhoz vezető lejárók fentartása miatt feltöltéseket, bevágásokat kellett létesiteni, — a korábban egészen hiányzott vagy elhanyagolt vízlevezető csatornákat teljesen újból kellett kiépíteni, — sőt mi több, egy helyen, a mélyen fekvő gyalogjárda biztosítása miatt 80 méter hosszú védfal volt kiépitendő. A vasut által átszelt nagyobb tereken a lejtkülömbözetek a vasúti sínek és a tér között felkavicsolás (1 : 20 lejtékkel) által egyenlittettek ki. A helyi viszonyok az előadottak szerint nem voltak nagyon kedvezők a pálya épitésére nézve, mely hátrányok az irány és lejtviszonyoknál is nyilvánultak. A várad-velenczei kitérő vágány s az ipartelepek udvaraiban lefektetett vágányoktól eltekintve, a közúti vasútnak mintegy 60 százaléka 100—500 méter sugarú ivekben fekszik, mely viszony az ipartelep-udvari vágányoknál (61 százalék) még kedvezőtlenebb, de kezelési tekintetben nem oly hátrányos, a mennyiben ez utóbbi vágányokon csak egyes kocsik mozognak. A közúti vágány számára a kormány által engedélyezett legkisebb Ívsugár 100 méter, az udvari vágányoknál mindamellett 80 méteres ívsugarak is előfordulnak. Az utczai vágányoknál a 100 méteres legkisebb ívsugár 10-szer fordul elő, s minthogy ezen sugár az utezasarkok megkerülése miatt 8 az éles szögben elhajló szárnyvonalak elágazásánál volt alkalmazandó, ezen ivek jelentékeny, 60—94 méter hosszban is előfordulnak. A kitérőkhöz közvetlenül csatlakozó vágányrészeket kivéve, a 300 méternél kisebb sugarú ívek 13 méter hosszú átmeneti gör-