Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)

Első rangú vasutak - Cs. kir. szab. osztrák államvasút

Cs kir. szab osztr. államvasút. 205 térítési perben *) a budapesti kir. törvényszék 1881 évi november havában ítéletet hozott, és pedig az államkincstár előnyére, mert a társulatot 769,142 frtnyi kárpótlási követelésével feltétlenül elutasítván, a perköltségek viselésében is elmarasztalta. **) A társulat igazgatótanácsa ezen ítélet ellen fel folyamodással élt, de sikertelenül, a menynyiben a kir. ítélőtábla a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett, az első biróság Ítéletét indokai alapján helybenbagyá, s ezzel az annak idején oly sok port vert kárpótlási kérdés be lett fejezve. A kiegészítő hálózat után kibocsátott kötvények szelvényei után fizetendő jövedelmi adóra nézve, a közigazgatási törvényszék a társulat részéről az osztrák kormány e részbeni határozata ellen közbevetett felfolyamodás***) alapján kimondotta, hogy a jövedelmi adó az üzleti számlába be nem állítható. Minthogy pedig ezen végzés ellen felebbezni nem lehet, a kiegészitő hálózat kötvényeinek szelvényei után fizetendő lO/o-nyi jövedelmi adó, a kötvénytulajdonosok helyett a régi .hálózat lizleti számlájának terhére egyenlittetik ki. *) Lásd »Magyar vasúti évkönyv« II. évfolyam 210. lap. **) Az ezen ügyben eljárt e. f. törvényszék ítéletének indokolásából közöljük a következeiket: »Az osztrák államvasuttársulat, 1874. évben engedélyt nyert a temesvár-orsovai vasút épitésére és üzletére. A temesvár-karansobesi vonalrészt a társulat 1876. évi októberhó 22-én, a karansebes-orsovai részt 1878. évi május hó 20-án nyitotta meg. A román vasúthoz való csatlakozás egyidejűleg tervezett megnyitását azonban a m. k. közmunka- és közlekedési ministerial» betiltotta, a társulat vállalatának megnyitásában ezenkívül még az osztrák-magyar batáron a magyarról a román vágányra való átmeneti ponton két sínnek elrendelt kiemelése által is akadályoztatott. A panaszló fél által előadott tényállás valónak bizonyult. Panaszló állítása szerint az engedélyezett vonal üzembe helyezésének jogáb an a román szomsz d vasúthoz való csatlakozás joga is, bennfoglaltatik s a két állam között e tekintetben a fennálló jogviszony a társulatra nézve közönyös. A törvényszék a perlekedő felek elméleti fejtegetéseit mellőzvén, az illető magyar törvényre való utalással a panaszló fél álláspontját tévesnek jelzi. A társulat továbbá a magyar kormány eljárását törvényellenesnek mondja, mert ba a magyar kormány azért tiltotta be a vercierovai csatlakozást, hogy ez által Romániát a Predeal melletti csatlakozás helyreállítására kényszerítse, ugy nem volt volna szabad a társulattal szemben vállalt engedélyokmányszeríí kötelezettségeket figyelmen kivül hagyni s a pressiót a társulat rovására gyakorolni. A törvényszék erre azt mondja, hogy a Romániával kötött államszerződések, különösen a vercierovai és predeali csatlakozásokra vonatkozó pótegyezmény, az osztrák államvaspályatársulatra is kötelezők. — Miután a panaszló fél maga sem állítja azt, hogy a magyar kormány a csatlakozás helyreállítását általában s annak időpontját különösen »határozott és világos kifejezésekben« megígérte volna, miután továbbá a nemzetközi forgalom, vagy a kivánt csatlakozás holyreállitása a vonatkozó s a magyar törvények oltalmát igénybe vevő felekre nézve feltétlenül kötelező államszerződések szerint a két állam közti megállapodástól tétettek függővé, s o szerint ugy a szomszédos társulatok egyesülése, valamint a szerződő államok csupán egyikének engedélye sem lett volna elégséges, a társulat a csatlakozás engedélyezésének követelésére nem volt jogosítva, a magyar kormány eljárása pedig nem volt törvényellenes. ***) Lásd »Magyar vasúti évkönyv« IV. évfolyam 265. lap.