Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)

Első rangú vasutak - Cs. kir. szab. osztrák államvasút

202 Cs. kir. szab. osztr. állam vasut. de az állami igazgatás és a társulat között 1864 évi márczius Ló 13-án létrejött egyezmény szerint, az átvett pályabirtokhoz tartozó minden terület eladása a kormány jóváhagyását igényli s a vételár fele az állampénztárba beszállítandó. E határozmány minden ily terület eddigi eladásánál érvényesítve lett. Ennek daczára a társulat az emiitett földterületek feletti szabad rendelkezhetés jogát kérte a kormánytól. A m. k. közmunka és közlekedési ministerium 1878 évben megengedte ugyan, hogy a földterületek lehető kedvezően eladathassanak, de a vételár felét az állami pénztárba beszállittatni rendelte. E közben a 9,162-47 • méternyi területrész 190,918-94 írtért a fővárosi közmunkatanácsnak eladatott s a ministerium előbb emiitett határozata elleu felterjesztés nyújtatott be, melyben a felvételi épület s a körút épitési viszonyainak előadása mellett, a fentebb emiitett 16,405-04 • méternyi, valamint a pályaudvaron belől rendelkezésre álló 8,272 • méternyi területek feletti szabad rendelkezhetés engedélyezése, újból kérelmeztetett, mire azután a ministerium megengedvén a társulatnak, hogy az emiitett földterületek felett, a pálya alkatrészének nyilvánított Uzletigazgatósági épület kivételével, szabadon rendelkezhessék, a társulat most már az összesen 21,914-32 • méter és pedig: 1. körterep 4,479'85D méter, 2. körút terep 8,165*47 • méter és 3. pályaudvari terep 8,272-00 • méternyi területet korlátlanul s e vételárnak az államkincstárral való megosztása nélkül bármikor eladhatja s a már eladott területek vételárát sem tartozik megosztani az államkincstárral. E területből, mint már említtetett, — 9,162-47 • méter 190,918-94 írtért eladatott, — a fenmaradt s megközelítőleg 247,300 frtra becsülhető 14,671 75 • méter még értékesíthető. A szabad tulajdonjogból kizárt Uzletigazgatósági épület teljesen átalakíttatván, az e részbeni 127,214-74 frtra rugó költségek átmenetileg a fővárosi közmunkatanácsnak eladott terület vételárából fedeztettek. Ezen épület most már végleg a pálya alkatrészének nyilváníttatván, az átépítési költségek is a vasútépítés, s illetőleg a régi hálózat új építkezéseinek számlájára írattak át. E telkek rendezésének 1877 év óta tárgyalás alatt volt kérdése, a mint a fentiekből látszik, — 1881 évben végre méltányos alapon s mindkét félre nézve előnyösen lett megoldva, mert mig a társulat a telkek felett szabad rendelkezési jogot nyert, addig a magyar államkincstár javára biztosíttatott a szállomáuyi jog a legalább is 300,000 frtot képviselő Uzletvezetöségi, helyesebben igazgatósági épületre, mely eddig nem képezte a pályának tartozékát. 1881 év augusztus havában a társulat egy nagyfontosságú pénzügyi müveletet fejezett be, melylyel egyúttal az osztrák pénzügyek történelmének egy érdekes fejezete záródott le. Értjük a pénzügyi müvelet alatt az alapitói jogok megváltását, melynek keletkezésére és lefolyására érdekes lesz rövid visszapillantást vetni. Az osztrák kormány 1854 évben egyszer ismét nagy pénzzavarban levén,