Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)

Első rangú vasutak - Győr-sopron-ebenfurti vasút

GyŐr-sopron ebenfurti vasút. 173 A buda-györi vasúti összeköttetés engedélyétől, melyre a társulat évek óta oly szívósan törekedett,*) a társulat 1881 évben végleg elesett, a mennyiben e vasúti összeköttetésnek állami vasutkéut leendő kiépítése lett az 1881 év folyamán elhatározva. Váljon a buda-györi vasútnak állami költségen leendő kiépitése a györ-sopronebeufurti vasút tulajdonjogi viszonyainak megváltoztatására fog-e befolyást gyakorolni vagy sera? s ha igen, mily irányban, erre ez idö szerint határozott válasz alig adható.**) Ha tekintetbe vesszük, bogy a Budapesttől Ebenfurtig vezető vasútvonalnak a magyar államvasuti hálózatba való bevonása által a magyar állam az ország minden főiránya felé uralhatná a forgalmat s e mellett direct csatlakozást találhatna azon osztrák állami vasúthálózathoz, mely egyenesen a svájczi és délnémetországi határokhoz vezet s melyet saját érdekei természetszerűleg a magyar kivitel előmozdítására utalnak, akkor oda kellene törekednünk, bogy a budapest-györi vasúti összeköttetésnek állami költségeu való kiépítésével egyidejűleg, a györ-sopron-ebenfurti vasút mindenesetre, sőt lehetőleg a magyarnyugoti vasút is államosittassék. S a hazai érdekek szempontjából ez legjobb megoldás volna, feltéve mindig, hogy a leobersdoríi csatlakozás ***) kiépítésére az osztrák kormány engedélyt ad, mert természetesen egy magyar nyugoti vasutcsoport csak akkor fogna megfelelhetni feladatának, ha az osztrák határon túl nemcsak Gráczig, de még Szt.-Pöltenig folytatódik. A tényleges közjogi viszonyok között azonban alig levén reményelhetö, hogy az osztrák kormány a magyar államvasuti hálozatot osztrák területre beengedje, s mert a leobersdoríi csatlakozás Bécs féltett érdekeinek védelme miatt a magyar államvasuti igazgatás számára bizonyára nem, de egymagán •) Lásd »Magyar vasúti évkönyv« IV. évfolyam 78. lap. **) Az 1881 év elején bécsi lapokban azon hir merült fel, liogy a vasnt. czimleteit azok jelenlegi tulajdonosától a báró Erlangen bankháztól a »Wiener Bankverein« megvette s hogy a vasutat a »Wien-Pottendorf-Wienor-Neustadt»-i vasúttal egyesíteni s ez uton az összeköttetést Ebenfurt és Leobersdorf közt kieszközölni s létesíteni fogja. Ezen hir azonban csakhamar alaptalannak bizonyult. ***) 1881. év ápril havában az osztrák képviselőházhoz több iparos, község és birtokos által a leobersdorf-ebenfurti szárnyvonal kiépitése iránt benyújtott folyamodvány tárgyalása alkalmából, a képviselőház ezen kérvényt a kormánynak méltánylásra ajánlotta, azon feltevésben, hogy utóbbi egyidejűleg a Gönyö melletti Dunahajózás akadályainak elhárításáról is gondoskodni fog. Egy képviselő ez ellen azon észrevétellel lépett fel, hogy a pálya Bécsnek, mint kereskedelmi városnak érdekeit fogja károsítani, a mennyiben a magyar gabonaforgalmat Bécsből elterelné, miért a dunai hajózási akadályok elhárítására biztosítékot kivánt. Egy másik képviselő ezzel szemben oda nyilatkozott, hogy e vasút nemcsak a folyamodó községekre, hanem főleg az alsó-ausztriai vizi-malomiparra nézve is nagy jelentőséggel bir s ez érdekeltek bizonyára nem volnának megelégedve, ha ezen csak egy mórtföld hosszú vasút épitése mindaddig halasztatnék, mig a gönyöi hajózási akadályok elhárittatnak, vagyis inig a Duna-szabályozás nagy müve befejeztetik. Bécs a szóban forgó vasút által nem károsittatnék, mert a Magyarországból nyugot felé irányuló forgalomból előnyt úgysem húz, legfeljebb az Erzsébet nyugoti vasút bécs-szt.-pölteni vonala szenvedhetne némi kárt. Ezen felszólalás helyes indokai a képviselőházban nem találtak méltatásra.