Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)
Első rangú vasutak - Cs. kir. szab. déli vasút
fc s. kir. szab. déli vasul. 149 a vételár törlesztésére vonatkozó kötelezettséget s ez alapon az 1881 évi junius hó 30-án esedékes részlet lefizetését megtagadta. A kormány azonban követelte a körlilbelöl 1 millió frtra rugó törlesztési részlet lefizetését, azt hozván fel, hogy a fizetési kötelezettség megállapításánál csakis az üzleti fölösleg mennyisége levén mérvadó, a vételár-törlesztés a jövedelmi adó lerovása által nem alteráltathatik, s illetőleg csak annyiban korlátoltatik, a mennyiben az üzleti fölösleg mindkét fizetés teljesítésére nem elégséges, vagyis ha a vételár törlesztésére szolgáló hányadot a jövedelmi adó fizetésére kellene igénybe venni. A kormány ezen, a szerződési batározmány szerinti szövegén alapuló felfogás indokolásául az 1867-ki szerződés 10-ik czikkének analógiájára is hivatkozik. E czikk többek között határozmányokat tartalmaz azon előlegek megtérítésére vonatkozólag is, melyeket a déli vasútnak a részére biztosított bruttó-garantia alapján kellett volna kapni, de a mely batározmányok nem jöhettek alkalmazásba. A bivatolt czikk a következőket mondja: »Azon összegek, melyeket az állami igazgatás az emiitett biztositás folytán netán fizetett, 4 ü/oíü kamatozó előleget képeznek, mely előleg megtérítendő, mihelyt az elegy-bevételek évenként és mértföldenként 100,000 frt meghaladnak, a többlet i/i része levén az előlegek törlesztésére mindenkor fordítandó. Azon esetre, ba a társulatnak 1880 évi junius bó 1-től kezdve jövedelmi adót kellene fizetnie, erre csak oly mértékben leend köteles, a mennyiben ez a biztosított évi összeget meghaladó elegy-bevótelből, levonva ezen elegy-bevétel 8/s részét az üzleti kiadások fedezésére, még teljesithető lenne.« A kormány már most ezen batározmányból azt következteti, hogy ép ugy, mint itt, a vételárbátralék törlesztésénél sem lehet a fizetendő összeget a jövedelmi adó összegébe beszámitani s még kevésbé jöhet tekintetbe az 5%-os részvény-osztalék. Ezen felfogással szemben a vasuttársulat azt veté ellen, hogy habár az 1867 évi ápril hó 13-án létrejött szerződés szerint a déli vasút által addig élvezett netto-garantia brutto-garantiára átváltoztatva s ennek megfelelöleg a vételár-hátralék fizetése is, a tiszta jövedelem helyett az elegybevételre lett utalva, a vételár-hátraléknak fizetése ép ugy, a mint az az 1858-ki engedélyokmány értelmében a déli vasút összes vonalai jövedelmének 7%-ot meghaladó tiszta jövedelmének a feléből törlesztetett, az 1867-ki szerződés szerint is, a tiszta jövedelem bizonyos feleslegéből teljesítendő, vagyis azon feleslegből, mely az üzleti fölöslegnek az alapszabályok 47. §-a szerint a) a kölcsönök kamat cs törlesztési szükségletének és b) a részvénytőke törlesztésének s 5 u/o"°s kamatainak fedezése után még fenmarad, önként érthető levén a szerződő felek azon intentiója, bogy a részvények alapszabályszerü kamatoztatása a vételár-hátralék törlesztése által, mint előbb, ugy az 1867-ki szerződés megkötése után se csorbittassék. A kormány és társulat között fölmerült eme nézeteltérések barátságos uton kiegyenlíthetők nem levén, a társulat az 1858 évi szép-
