Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 4. évf. / 1881 (Budapest, 1882)

II. Társulati közös vasutak. - 1. Magyar nyugoti vasút

190 Magyar nyugoti vasut. j hárman megígérték az emlékirat átnyujtóinak, hogy a kérelmet alapos tanulmányozás alá veendik, s kijelentették továbbá, hogy nem ragaszkodnak mereven azon eszméhez, miszerint e vasut államköltségen épittessék s hozzájárulnak esetleg más oly módozathoz is, mely a vasut kiépítését az állam csekélyebb áldozata mellett lehetővé teszi, feltéve, hogy az állam kellő befolyása teljesen biztosíttatik és ezen vasútvonal helyes iránya kijelöltetik. A ministerek egybehangzó kijelentései megerősíteni látszottak a buda-győri vasútra vonatkozólag gyökeret vert ama hiedelmet, mely szerint a kormány nem akarja a vasutat államköltségen kiépíteni, hanem csak arra fog szorítkozni, hogy a buda-győri vasut kiépitésére alakulandó magán vasuttársulat részvényeinek felét megs pénzügyi érdekeit elömozditanák, milyenek a többi között a vonal közelében levő jő minőségű és bő kőszéntelepek, a márványbányák, az elismert cementés mészipartelepek, a kiterjedt bortermelés, a vidék fejlett kerti és gazdasági ipara s mindazon egyéb tényező, mely ugy a fővárosnak és az érdekelt vidék számos lakossággal biró nagy községeinek érdekében föfontosságúvá teszi e vasut mielőbbi létesítését. Mindezen nemzetgazdasági tényezők kifejlődésük és virágzásuk magasabb fokát csakis a vidéknek a fővárossali vasuti összeköttetésétől várhatja. Végre a midőn a budapest-győri vasútvonal létesítéséről van szó, önkénytelenül előtérbe kell lépni azon fontos érdeknek is, mely az állambiztositékot élvező magyar nyugoti vasut által a biztosítékot nyújtó államkincstárra nézve fenforog. Nekünk, kiknek részben a magyar nyugoti vasut vonalainak környékén gyakran van alkalmunk megjelenni, különösen tudomásunk van arról, hogy ezen vasut forgalma mennyire nem képes fejlődésnek indulni a miatt, hogy két hatalmas versenypálya (osztrák államvasút és déli vasut) közé van beékelve, melyek által üzlete elnyomatik annyira, hogy az üzleti kiadások a bevételeket majdnem felemésztik, minek folytán természetszerűleg a jövedelem-biztositás terhe nagyobb mérvben nehezedik az államkincstárra. Ha már most ezen vasut egyrészről a budapest-győri, másrészről a győrsopron-ebenfurti vasúttal összeköttetésbe hozatnék, nem szenved kétséget, hogy a fővárossal és a kelet-nyugoti fővonallal egybeköttetésben, a magyar nyugoti vasut üzlete lényegesen javulna s ezzel a jövedelmet biztosító államkincstár terhe kevesbednék. Ily viszonyok között természetesnek tartjuk, hogy épen a magyar-nyugoti vasut-társaság kitelhetöleg szorgalmazza a budapest-györi vasut kiépítését. Ha már az iránt nem foroghat fenn kétség, hogy az itt tárgyalt vasut mielőbb létesítése nemcsak kívánatos, de elodázhatlanul szükséges: önkényt felmerül a kérdés, váljon mily uton mutatkozik kivihetőnek a létesítés ? Van tudomásunk azon áramlatról, mely más országok példájára — habár nem hasonló forgalmi, pénzügyi és általában közgazdasági viszonyok között — — hazánkban minél több vasutat óhajt az állam tulajdonává tenni és az itt szóban levő vonalat is, mint az állam tulajdonát kivánná létesíteni. Részünkről itt nem kívánunk a kérdés elvi részével foglalkozni, noha igen fontos kérdésnek tartjuk, váljon egyátalán czélszerü és indokolt-e a vasutvállalatok teréről a versenyt leszorítani; az állam hitelét bizonytalan értékű acquisitiók és e végre mindinkább több állampapírok kibocsátása által gyöngíteni stb. ? Azon kérdéshez is szó férne, váljon az állami kezelés olcsóbb-e mint a magánvállalatoké? s váljon tanácsos-e már a czélszerü kezelés szempontjából is az állami vasutaknak máris igen kiterjedt hálózatát még inkább nagyobbítani ? Mindezen kérdéseket ezúttal érintetlenül hagyjuk, mert nézetünk szerint két momentum az, mely e kérdés megfontolását jelen emlékiratunk tárgyára nézve teljesen feleslegessé teszi.