Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 4. évf. / 1881 (Budapest, 1882)

A vasutügy 1880 évben

A vasutügy 1880-ik évben. XXVII Az egyezmény szerint a magyar kormány Budapesttől Zimonyon át a magyar-szerb határig Belgrádnál 1883 évi junius hó 15-éig, tehát az egyezmény ratificatiója végett 1880 évi junius hó 15-re megállapított határidőtől száradandó három év alatt, egy vasutat épit, másfelöl pedig a szerb fejedelmi kormány a magyar vasúthoz csatlakozva, saját területén, Belgrádtól a Morava völgyén Nichig és innét elágazva, egyrészt a szerb-bolgár határig, Bellova felé Konstantinápoly irányában, másrészt pedig a szerb-török határig Salonich felé szintén egy vasutat fog vezetni, ugy, hogy ezen utóbbi kiágazás egy megfelelő pouton a salonich mitroviczai vonalhoz csatlakozzék. Ezen vonalakat, — kivéve a bolgár vasutakhoz csatlakozó, Niclitől elágazó vasutat, — köteles a szerb fejedelmi kormány ugyauazon határidő alatt kiépíteni és a forgalomnak átadni, mint az a magyar csatlakozási vonalra nézve megállapítva lett, t. i. 1883 évi junius hó 15-ig, olykép azonban, hogy egyik délkeleti csatlakozást sem fogja előbb a forgalomnak átadni, mint a belgrád-nichi vonalat. Bulgáriával a konstantinápolyi irányban építendő csatlakozási vonal létesítése iránt a szerződés még létre nem jővén, az egyezmény kiegészitő részét képező zárjegyzőköuyvben megállapittatott, hogy mindkét kormány oda fog törekedni, miszerint a berlini szerződés által Bulgáriára rótt kötelezettség értelmében, a bolgár vasúti vonalrészek kiépitése minél előbb biztosittassék. Az egyezmény 2. czikkében a magyar állam részére fentartatott azon alternativ jog, mikép a szerb vasúthoz csatlakozó magyar vasúti összeköttetést, akár egy Budapesttől kiinduló új vasút által, akár pedig valamely már létező vasúthoz való csatlakozás utján létesíthesse s miután a szerb kormány részéről követeltetett, hogy tekintettel arra, mikép a szerb vonal az egyezményben részletesen megjelöltetik, határozottan jelöltessék meg azon csatlakozás is, mely az esetre, ha a budapest-zimonyi egyenes vasúti vonal nem építtetnék, engedélyeztetni fogna, a zárjegyzőkönyvben ki lett jelentve a magyar kormány részéről, mikép »már létező vasuthoz való csatlakozás« kifejezést ugy kívánja értelmezui, hogy az ily csatlakozás Szegednél vagy Nagy-Kikindánál fog történni. E kijelentésnek épen semmi fontosság sem tulajdouitható, a mennyiben a csatlakozás kérdésének megoldásánál a magyar kormáuy első sorban különös figyelmet fordított arra, hogy a magyar korona területén e czélból épiteudő csatlakozó vasútvonalnak oly irány adassék, mely mellett a nyugoti és délkeleti forgalom lehetőleg hazánk egész területén át vegye iráuyát, továbbá, hogy a forgalomnak ezen közvetítése oly vasút által eszközöltessék, mely egyrészt minden vasattói függetlenül, egyenesen hazánk fővárosából kiindulva, annak érdekeit lehetőleg tekintetbe venni képes legyen, másrészt pedig ezen nemzetközi vonalon egészséges, önálló forgalmi politika kifejlesztését lehetővé tegye. E feladatra csakis a budapest-zimonyi Duna-balparti egyenes vasúti összeköttetés válhatott be, melynek tervéhez a közvélemény csaknem egyhangú helyeslése mellett, a kormány kezdettől fogva szívósan ragaszkodott.