Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 4. évf. / 1881 (Budapest, 1882)

II. Társulati közös vasutak. - 1. Magyar nyugoti vasút

190 Magyar nyugoti vasut. j böl, hogy a vasut kiépítését József főherczeg pártfogásának kikérése mellett, a kormánynál sürgesse. Majd később 1880 évi október hó 3-án a buda-győri vasut kiépítése által érdekelt vidékek országgyűlési képviselői tartottak Perez el László ésRakovszky István kezdeményezése folytán Budapesten értekezletet s elhatározták, hogy a kormányhoz e vonal mielőbbi létesítésének érdekében emlékiratot nyújtanak be s hogy minden módon sürgetni fogják annak kiépítését. Az emlékirat*), melyben a buda-győri vasútnak országos és helyi érdekeknél fogva balaszthatlan kiépítése szorgalmaztatik s annak magántársulat részére leendő engedélyezése javasoltatik, 1880 évi október hó közepe táján nyújtatott át a ministerelnök, a közmunka és közlekedési és pénzügyi minister uraknak, kik mind*) A buda-győri vasut építésének szorgalmazása iránt a kormányhoz benyújtott, fennebb hivatolt emlékirat szövege a következő: »Azon nemzetgazdasági fényezők között, melyek hivatva volnának hazánk anyagi érdekeit előmozdítani, első sorban vasut-hálózatunk okszerű kiegészítését tartjuk sürgősnek, hogy ily módon egyrészről a múltban elkövetett hibák, mulasztások lehetőleg helyrepótoltassanak, másrészről pedig a nemzetközi forgalom és kereskedés áramlatai által különben is annyira fenyegetett közgazdasági érdekeink kitelhetőleg érvényesíthetők legyenek. Az ország vasuti hálózatának czélszerü kiegészítése az ország anyagi viszonyainak emelésére még akkor is elodázhatlan kötelesség, ha ez által az államkincstárra némi megterheltetés járulna s bármily súlyosan nehezedik is a vasutak terhe pénzügyi viszonyainkra: mégis azt hisszük, hogy ennél sokkal hátrányosabb lett volna, ha a közlekedés és forgalom terén elmaradunk, s még inkább károsnak, sőt veszélyesnek tartanok a szükségesnek bizonyult további fejlesztés elhanyagolását s a legfontosabb és legsürgősebb érdekű fővonalak kiépítésének halogatását. Különösen áll ez szemben azon felette lényeges politikai változásokkal, melyek a keleten létesültek — melyek a végmegoldás stádiumát bizonyára még nem érték el és melyek politikai és különösen nemzetgazdasági érdekeinknek minden kitelhető erélylyel s — a mitől az eredmény leggyakrabban feltételezted k — kellő időben való megóvását és érvényesítését sürgősen és elodázhatlanul követelik. Bizonyára ily tekintetek vezették a törvényhozást, a midőn a budapestzimonyi vasut minél előbbi létesítését elhatározá s a végrehajtás stádiumába tereié, még mielőtt ezen vasut-vállalatnak mily alakban s minő pénzügyi eszközökkel létesitése végleg eldöntetett volna; főelvül magát a vasut mielőbbi kiépítését tekintvén. Ugy de ezen vasútvonal csak akkor fogna azon felette fontos feladatnak megfelelni, hogy hazánkat s különöseu fővárosunkat a kelettel és nyugottal a legrövidebb vonalon — a kiépítés alatt levő arlbergi vasúton át — közlekedési összeköttetési összeköttetésbe hozza; — nemkülönben a keleti és tiszavidéki vasutak megszerzése által elérni szándékolt czél is csak ugy fog tényleg elérethetni, ha egyidejűleg a budapest-győri vonal is kiépíttetik s ily módon a győrS"pron-ebenfurthi vasut segélyével, illetve ezen már létező vasúttal kiegészítve, Bécs s az oly igen terhes versenyt nyújtó osztrák államvasút mellőzésével, egy oly vonal létesíttetik, mely a kelet-nyugoti forgalmat s ezzel az ipar s kereskedelem főérdekeit hazánk részére biztosítani, egyszersmind az osztrák államvasút árszabási politikáját verseny utj án is hazai érdekeinkhez accomodálni alkalmas. De ezen főtekinteteken kivül nem lényegtelen tényezőt képeznek még azon helyi érdekek is, melyek e szóban levő vonal létesitése által előmozdittattatnának. Azon vidék ugyanis, mely a budapest-győri vasútvonal által érintetnék, bővelkedik mindazon kölönböző anyagokban, melyek a vasut forgalma által nemcsak közvetlen magának a legközelebb érdekelt vidéknek, hanem közvetve az ipar s kereskedelem fejlesztése által, az országnak is közgazdasági