Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 4. évf. / 1881 (Budapest, 1882)

A vasutügy 1880 évben

XVIII A vasutügy 1880-ik ívben. szabatosan megállapítani. A külföldi törvényhozások e tekintetben két felfogásból indultak ki. Ugyanis vagy részletesen meghatározták és megnevezték azon vasutakat, melyek helyi érdeküek, ez történt Olaszországban a vasúthálózat kiegészítéséről 1879 évbeu hozott törvényben, vagy pedig, mint ezt a helyi érdekű vasutakról szóló osztrák, német s a franczia (1879 évi új) törvények előírják, esetről esetre a törvényhozásnak tartatott fenn az engedélyezés, tehát a vasút minősítése is. Ezzel szemben kormányunk törvényjavaslata, s ennek alapján a fenn közölt t. ez. elég szabatosan adja meg a helyi érdekű vasút fogalmát, midőn kimondja, hogy az ily vasút egyedüli czélja az illető vidék forgalmi igényeinek megfelelni, s hogy az sem egy fővonalnak kiegészitő része nem lehet, sem két vasutat össze nem köthet. E fogalom meghatározás a fenforgó viszonyoknak eléggé megfelel, 7. §. Ha ily vasutak építésénél a kincstári, valamint az állami kezelésben levő alapítványi javak érdekelvék, azok költségeihez azon arányban járulnak, a minőben azokhoz más érdekelt birtokok tulajdonosai járultak. Az érdekeltség kérdése iránt az illető javakat kezelő szakministerrel egyetértőleg, a közmunkaés közlekedési minister határoz. 8. §. A magyar állam tulajdonát képező vasutak kötelesek a helyi érdekű vasutak részéve: á) közösen használandó pályaudvaraikon a szolgálatot a tényleges költségek megtérítése mellett teljesíteni; b) kívánatra a vidéki vasutak üzletét szintén a tényleg felmerült költségekért vezetni; c) az e vasutak számára szükséges építési anyagokat önköltségen szállítani. 9. §. A községek feljogositvák ily vasutak részére legfeljebb tiz évre kiterjedő kamatbiztositást, vagy másnemű segélyezést átvállalni. E részbeni határozatuk azonban csak az esetre bir érvénynyei, ha azt az illetékes törvényhatóság közbenjöttével a belügyminister, illetőleg a bán, a pénziigyministerrel egyetértőleg helybenhagyta. A községek fölhatalmaztatnak különben, hogy a vidéki vasutak részére teljesítendő közmunkákért, pénzbeli fizetésekért, vagy bármely más, általuk szabadon választandó szolgálmányokért vállalati czimleteket a közrök és a vallalat közt megállapítandó módon és értékben, átvehessenek s e czélból az illetékes törvényhatóság s felsőbb fokban a belügyminister (illetőleg a bán) jóváhagyása mellett megfelelő, azonban csak a mondott czélra fordítható kölcsönöket felvehessenek. 10. §. A törvényhatóságoknak jogukban áll a helyi érdekű pályák építését közmunkájuknak, vagy közmunkaváltságuknak egy részével segélyezni. E rész megszabásánál irányadó leend, hogy a törvényhatóság területének mily része van a vasút által érdekelve. Ilynemű segélyezést azonban a törvényhatóságok legfölebb 10 évre biztosithatnak előre s e részbeni határozatuk csak akkor lép érvénybe, ha azt a közmunka és közlekedési minister helybenhagyta. 11. §. A helyi érdekű vasutak részére igénybe vehetők különben: a)aközutaknak a közönséges kocsi-közlekedésre okvetlenül nem szükséges részei; b) a vízszabályozási védtöltések. Ezeknek igénybevétele esetében azonban az ut, illetőleg töltés igénybe vétele s fentartásának módja és aránya iránt a vasút engedélyesei s az ut, vagy töltés tulajdonosai közt egyezségek létesítendők, mely egyezségek, vagy az azoknak esetről esetre szükségessé vált módosítását tárgyazó megállapodások, a közmunka és közlekedési ministernek jóváhagyás végett bemutatandók. 12. §. Ha a helyi érdekű vasút kiépitése s üzlete czéljából alakítandó társulat részvényeire, a névérték 30%-a részint készpénzben befizetve, részint jelzálogi bekebelezés által, vagy végül közhatóságok által törvényszerű módon biztosítva lett, a társulat mint olyan, akadálytalanul megalakulhat s az engedélyokmányban meghatározott, de az egész befektetési tőke háromötöd részét meg nem haladható elsőbbségi Ígérvényeket bocsáthat ki. 13. §. E törvény végrehajtásával a közmunka és közlekedési, a pénzügyi és belügyministerek bízatnak meg.