Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 4. évf. / 1881 (Budapest, 1882)
I. Társulati magyar vasutak. - 12. Szamosvölgyi vasút
Szamosvölgyi vasut'. 151 12. §. A menet és szállítási díjak az engedélyezett vasut számára a következő határok közt szabatnak meg. Legmagasabb árszabási tétel személy- és kilométerenkint: az 1. osztályban 4*75 o. é. krajczár. a 2. » 3'56 » » » a 3. » 2-37 » » » a 4. » 1-32 » » » Az első- és második-osztályú kocsik az 1. rendű pályákon használt másodosztályú kocsikhoz hasonlóul szereltethetnek fel. A haimadik osztály részére oly kocsik alkalmaztathatnak, milyenek a többi pályákon a negyedik osztályra nézve előirvák, azonban padokkal látandók el. Uti podgyásznál az egész jegyenkint 25 kilogrammot meghaladó súlytöbblet 10 kilogrammnyi súlytételekre, a gyorsárú pedig 5 kilogrammnyi súlytételekre fölfelé kikerekítendő. Minden 10 kilogramm podgyász-túlsúlyért kilométerenkint 0'24 kr., 100 kilogramm gyorsárúért pedig kilométerenkint 2*4 kr. számíttatik ezüstben. Az árúk 100 kilogramm és 1 kilométerenkint és pedig 1. oszt. 0 , (J2 kr., a 2. oszt. 0*66 kr. és a 3. oszt., vagyis a terjedelmes árúk 1*18 krért ezüstben szálliandók. A kőszén, só, tűzi- és épiiletfa, trágya, kő, és tégla, egész kocsirakodásoknál kivételesen 100 kilogramm és kilométerenkint 0,52 krajczárért ezüstbea szállitandók. Gyorsárúk és közönséges szállítmányoknál a szállítási dijakon kivül minden 100 kilogramm után, podgyásznál minden személy után oly összegű kezelési illeték szedhető be, mint a m. kir. államvasutak keleti vonalán, azon kikötéssel, bogy a saját állomásain ugyan teljes, de Apahidán való átmenetnél a kezelési illetéknek csak fele szedhető be. A személy- és árú-szállitásra vonatkozó egyéb menet és szállítási dijak, a mellék-illetékek, az árúk osztályozása, valamint a többi szállítási határozmányok tekintetében, a m. kir. államvasutak keleti vonalain fennálló rendeletek alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme 3 egymást követő éven át a befektetett töke 7 százalékát meghaladja, jogában álland a kormánynak a díjszabásokat, az engedélyes meghallgatása mellett megfelelőleg leszállítani. Az esetre, ha a törvényhozás a viteldíjakat az összes vasutakra nézve szabályozná, e szabályozás ezen vasútra is érvényes leend. 13. § Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardijakat belföldi ezüstpénzben számítsa olyképen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetéket országos értékben tartozik elfogadni. A 12. §. értelmében meghatározott árszabások az engedélyes által időközben leszállithatók, egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire az egész vonal hosszában vagy csak a pálya egyes vonalszakaira egyik vagy mind a két irányban, minden szállítási távolságra egyenlően, vagy növekedésük esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabályok az előbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak 3 havi alkalmazásuk után. Ha egy szállító, vagy rakomány-vállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér-leszállitásban vagy más kedvezményekben részesül, ezekben részesíteni kell minden szállítót és vállalkozót, ki ugyanazon feltételeket elfogadja, olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék. Mindezen kedvezmények színleges dijvissztérités (refactia) alakjában sem járhatnak. 14. §. Az élelmi szereknek a belföldön beállott rendkivüli drágasága esetére joga van a kormánynak azok fuvarbérét a drágaság tartamára a maximálárszabás feléig leszállítani. 15. §. A katonaság és a katonai javak leszállított árszabások szerint szállitandók és pedig egyrészt a cs kir. közös hadügyi és honvédelmi m. kir. minisztériumok, másrészt a fennálló vasuttársulatok közt 1877 évi szeptember
