Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 4. évf. / 1881 (Budapest, 1882)

I. Társulati magyar vasutak. - 5. Első erdélyi vasút

44 Első erilélyi vasut. »IIa tehát a szállítás Tövistől Szajolig, s illetőleg Csabáig és viszont Aradon át történik, a szállitási önköltségekben nem csekély megtakarítás éretik el, megtakarittatik ugyanis : a) a 17, illetőleg 55 kilométernyi távolságkiilömbözet utáni szállitási költség ; b) azon kiilömbözet, melylyel a szállítás egyenlő távolság mellett is Tövisről, illetőleg Szajol- és Csabáról Nagyváradon át ezen irány drágább üzeménél fogva többe kerül, mint Aradon át « »Következőleg a vasut tiszta bevétele — a szállitási díj és önköltség közötti külömbözet — Aradon át nagyobb, mint Nagyváradon át, é. p. annyival nagyobb, a mennyit az a) és b) alatti elemekből alakuló költségmegtakarítás tesz.« »Ha p. o. a tövis-nagyváradi vonal önköltségét teljes kocsirakományoknál kilométer- és kocsinként 11*5 krral, a többi vonalonként pedig (Tövis-Arad-Szajol, Nagyvárad-Szajol, Tövis-Arad Csaba, Nagyvárad-Csaba) 9 krral vesszük fel — holott az arány a nagyváradi útirányra nézve valóságban bizonyára még kedvezőtlenebb, — akkor a szállitási önköltség 10 tonna kocsirakomány után : Tövistől Szajolig és megfordítva via Nagyvárad 41 fit 56 kr. » » » » » Arad 33 » 66 » vagyis Aradon át a megtakarítás, illetve tiszta-bevételi többlet ... 7 frt 90 kr. továbbá: Tövistől Csabáig és megfordítva via Nagyvárad 37 frt 33 kr. » » » » » Arad 26 » 01 » vagyis Aradon át a megtakarítás, illetve tiszta-bevételi többlet... 11 frt 32 kr.« »IIa pedig a számítás akként, történik, hogy a tövis-nagyváradi vonal drágább üzeme virtuális távolság alapul vételében talál kifejezést és pedig például oly módon, hogy a legnehezebb vonalrész: Kocsárd-Kolozsvár hossza (69 kilométer) kétszeresen számíttatik, önköltségi tételként pedig kocsiés kilométerként gyanánt 9 kr. alkalmaztatik, akkor az Aradon át elérhető önköltségmegtakaritás, illetőleg netto-bevételi többlet kocsirakományonként Tövis és Szajol közt 7 frt 74 krban Tövis és Csaba közt 11 » 16 » jelentkezik.« »Ezeknél fogva az itt szóban levő versenyforgalmakra nézve, melyeknek csomópontjai Tövis-Szajol és Tövis-Csaba, nem a Nagyváradon, hanem az Aradon át vezető vasútvonal képezi a természetes útirányt a kétséget nem szenved, hogy ezen összes forgalom kizárólag Aradon át — mint a rövidebb és olcsóbb irányban — tereltetnék, ha az arad-gyulafehérvári vonal is — ugy mint a tövis-nagyváradi — állami vasut volna.« »Kérdés tehát, váljon az államkincstár érdeke csakugyan azt követeli-o, hogy eme forgalom csupán azon okból, mert az arad-gyulafehérvári vonal nem az államnak, hanem egy állami kamat-garanciát élvező s azt nagy méitékben állandóan igénybe vevő magánvasutnak tulajdonát képezi, kizárólag és minden körülmények közt a hosszabb és drágább útirányban vezettessék.« »Az államkincstár mindkét vasut forgalmánál s jövedelmezőségénél — egyiknél mint tulajdonos, másiknál a kamatbiztositási viszonynál fogva — egyaránt van érdekelve, s jól felfogott érdekének szempontjából a fősuly bizonyára nem arra fektetendő, hogy melyik útirányban nagyobb az állami vasútvonal kilométereinek száma, mint inkább arra, hogy melyik irányban lehet a szállítást csekélyebb költséggel, tehát mindkét vasut bevételeit együttesen szemlélve — nagyobb haszonnal teljesíteni.« »Az Aradon át elérhető költség-megtakarítás, s illetőleg netto-bevételi többlet egyenesen az államkincstár javára esik, s viszont az ő vesztesége, ha a forgalom Nagyváradon át tereltetvén — e megtakarítás elmarad.« »Ha tehát ennek daczára kérdéses forgalom Nagyváradon át vezettetik, ennek — íinancialis szempontból — egyedüli indoka csak az lehet, bogy az államkincstárra nézve mégis talán elŐnyösebbnek tekintetik, csekélyebb ugyan, de kizárólag saját, vasutjának pénztárába folyó, mint nagyobb, de egy nem állami, bár subventionált vasúttal megosztandó tiszta bevételt elérni.« »Ezen indok azonban véleményünk szerint legfeljebb csak akkor birhat némi nyomatékkal, ha az Aradon át elérhető költsóg-megtakaritás igen csekély