Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 3. évf. / 1880 (Budapest, 1880)

II. Társulati közös vasutak - 2. Cs. kir. szab. déli vasút

189 Cs. kir. szab. déli vasut-társulat. állami kedvezményben nem részesül, s végül a gazdasági vállalat nagysága, s Ausztria-Magyarország nemzet- s államgazdászati viszonyaira kétségbevonbatlanul nagy jelentősége stb., mind az adómentesség meghosszabbítása iránti kérvény mellett szóló érvek. Elfogulatlanul tekintve összeségében a déli vasút jeleu helyzetét, egy nagy mérvben feltűnő kettős jelenség tárul szemeink elé. X* A déli vasut-vállalat, a pálya építése és felszerelése, az üzlet szervezése és vezetése, szóval a benső igazgatás és kezelés tekintetében, méltán és joggal sorozható az ország legjobban vezetett forgalmi intézetei közé. Jó hírneve e tekintetben általánosan el vau ismerve, s arról tanúskodik számos forgalmának folytonos fejlődése és bevételeinek állandó emelkedése is. Mindennek daczára azonban a déli vasut-társulat pénzügyi helyzete nemcsak hogy nem kedvező, hanem évek óta komolyan veszélyeztetett. A társulat fennállásának első éveiben tekintélyes osztalékokban részesülő részvényesek, 1865-től kezdve előbbieket mindig leszállani s végül 1875-ben teljesen elmaradni tapasztalak, mert a tiszta bevétel még a tartaléktőkék hozzávételével sem volt a társulat kamatterhének s az árkelet-veszteségeknek fedezésére elégséges, ugy hogy az olasz hálózat eladásához kellett folyamodni, csakhogy a társulat egyéb kötelezettségeinek lehessen eleget tenni. Mikép fejthetők meg ezen egy és ugyanazon társulat keretén bellii felmerülő ellentétes jelenségek? Rég nem titok már, hogy a déli vasnt-társaság pénzügyi hajai Ausztria-Magyarországon kivül fekvő pályabirtokai, vagyis azon körülményre vezethetők vissza, hogy a társulati vonalak 1876-ig két állam, Ausztria-Magyarország és Olaszország területeire terjedtek, minek folytán az osztrák-magyar hálózat nagy fölöslegeit az olasz vonalak üzeménél mutatkozó folytonos hiányok fedezésére kellett fordítani, s így e vonalak évről évre növekvő tőkeszükséglete a társulatot mindig újabb, meg újabb kötvényadósságokkal terhelte. E tény ismételve lett a társulati évi jelentésekben, s végül hivatalosan is az osztrák kormány részről a déli vasút olasz vonalainak eladása iránti engedély kikérése tárgyában a birodalmi tanács elé terjesztett javaslatában is konstatálva. E kormányjavaslat indokolása a déli vasút nemzetközi viszonyát egyszerűen »természetellenesnek« mondja. Kevésbé ismerve, de történelmileg bebizonyítva vannak azon tények, melyek ezen auomalis viszonyt előidézték s másfél évtizeden át fentartották. Rendszerint ignoráltatik, hogy a déli vasúttársaság e kényszerviszonya politikai okokban gyökeredzik, s az olasz kormány részéről jól számitott kihasználás által fejlődött azon szomorú virágzásra, melynek érett gyümölcse most a déli vasúttársaság rosz pénzügyi helyzetéhen jön napfényre. A déli vasúttársaság története nem foglalható, mint sok másé, e rövid szavakba: »Engedélyeztetett, építtetett, forgalomban volt, s ennyit meg ennyit, vagy semmit sem jövedelmezett.« A déli vasút