Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 3. évf. / 1880 (Budapest, 1880)

II. Társulati közös vasutak - 2. Cs. kir. szab. déli vasút

188 Cs. kir. szab. déli vasut-társulat. veendők-e vagy sem? A déli vasút üzlete az 1879. évbeu például L57 millió frt felesleget eredményezvén, azt lehetne mondani, hogy a vasuttársulat ezen feleslegből fizesse a jövedelmi adót — de a vételár törlesztését is az állam irányában folytassa. A többször idézett szerződési batározmányok értelme ugy látszik az, hogy az adókötelezettség beálltával az összes adószlikséglet az elegybevételekből vonassék le s csak az ekként leszállított elegybevétel mérve szerint határoztissék meg, vájjon egynegyed vagy egytized fizetendő-e az államnak. A most mondottakból is eléggé kitűnik már, hogy mily komoly következményekkel járand a társulatra nézve az adómentesség megszűnte, mely következmények utóhatása messze fogna túlterjedni a társulat közvetlen érdekeltjeinek körén, s bizonyára érzékenyen sújtaná a vasúti papírok bitelét is. A társulat igazgatósága ezért csak kötelességét teljesité, midőn még 1879. évi február havában azon kéréssel fordult a kormányokhoz, hogy részére az eddigi adómentesség több évre leendő meghosszabbítását az illető törvényhozásoknál kieszközölje. E lépés annál jogosultabb volt, mert az 1867. ápril 13-án kelt szerződés, melylyel az 1858. szeptember 23-iki engedélyokmányban 1868 végéig engedélyezett jövedelmi adómentesség 1879 végéig meghosszabbíttatott, a déli vasut-társulat kötelezettségét ez adó fizetésére 1880-tól kezdve csak feltételesen és azon feltevéssel vette kilátásba, hogy aközben sikerülni fog a már akkor elodázbatlannak felismert adóreformot, különösen az 1849. októberi jövedelmi adópatens reformját oly módon végrehajtani, mely a vasutaknak az említett pátensben teljesen figyelmen kivül hagyott sajátságait is számba venné. Nem zárkózhattak el ugyanis az irányadó körök már akkor sem annak felismerése elől, bogy a vasutak, tekintettel nemzet- és államgazdasági jelentőségükre, s még inkább jogaiknak a közérdekek szempontjából történő megszorítására, valamint közczélokra végzett számos ingyenes teljesítményeikre, a megadóztatás tekintetében nem helyezhetők más kereseti vállalatokkal, de még a többi részvénytársaságok- * kai sem egy sorba, a nélkül, hogy az adóteher gazdasági fejlődésük akadályává, s gazdasági önállóságuk veszélyeztetésével sok esetben anyagi tönkrejutásuk okává is ue válnék. Sajnos, hogy e nézet eddig még nem juthatott az osztrák adótörvények reformjában gyakorlati kifejezésre, s ugy az adóreformügyi bizottság, mint maga a képviselőház is az utolsó törvényhozási ülésszak alatt folytatott e részbeni munkálataiknál annak valósulását végre nem bajthaták. A belső politikai helyzet mai alakulásánál e kérdés megoldásának ideje még távolabb van, mint valaha volt. Annál sürgősebb tehát a vasutak sajátságos természetén alapuló e nézet kellő figyelemre méltatása, ba arról van szó, hogy az adómentesség meghosszabbítása által a déli vasut-társaság súlyos pénzügyi helyzetén könnyittessék, s az komoly veszélyektől megóvassék. Az e kényszerhelyzetet előidézett sajátságos okok, s a körülmény, hogy a déli vasut-vállalat 1880-tól kezdve tényleg semmiféle