Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 3. évf. / 1880 (Budapest, 1880)
V. Közúti vasutak - 2. Budapesti közúti vasút
324 Budapesti közúti vasut-társulat. san érvényesíttettek ugyan, a mennyiben a főváros hatósága az adásvételi szerződés alapján nemcsak a két vasut egyesítésére, hanem a Margithidi pálya kiépítésére is megadta elvileg az engedélyt, sőt ezenfelül az engedélytartamnak 10 évvel leendő meghosszabbítását is kilátásba helyezte, — de annál nehezebb volt a kormányt feltételeinek enyhítésére reá birni. E részben a pesti közúti vasuttársulat nem kivánt kevesebbet a kormánytól, mint hogy a Margithidon a sínek lerakása és használata fejében követelt 270,000 frtnyi összeg megtérítéséről a kincstár mondjon le, minek ellenében a vasuttársulat késznek nyilatkozott a Margithidon, szerves összeköttetésben a jobb- és balparti közúti vaspályahálózatokkal, kettős vágányt saját költségén lefektetni és fentartani, — a bid használatáért pedig addig, mig rajta a közforgalom is vámköteles leend, mérsékelt kidvámot, akár vonatonként, akár évenként fizetni. — A társulat részéről előterjesztett ajánlat alapján megindittattak aztán 1878. év derekán a tárgyalások, a melyek csaknem egy éven át folytattattak, mignem végre az 1879. év február bó 10-én megkötött, — következő tartalmú szerződésben nyertek végbefejezést, u. m.: »Szerződés. Mely egyrészről a m. kir. pénz- és közlekedési ministerium, mint a m. államkincstár képviselői, másrészről pedig a pesti közúti vaspályatársaságnak az /) alatti közgyűlési jegyzőkönyvi kivonat szerint e végre különösen felhatalmazott igazgatósága között, a Margithidon és két feljárón létesítendő közúti vasúti összeköttetés engedélyezése iránt a ministertanács jóváhagyásának fentartása mellett, tekintettel a budai közúti vasúttal kötött szerződésre és a főváros által az összeköttetés létesitése esetében hozott közgyűlési határozatra, következő feltételek alatt köttetett: 1. A m. államkincstár, mint a Margithid tulajdonosa, ezennel engedélyt ád a pesti közúti vaspályatársaságnak, hogy a Margithidon és feljáróin át a közúti lóvonatú vaspályaösszeköttetést előállíthassa, azon a síneket és vágányokat a jóváhagyott és ezen szerződés kiegészítését képező vázlatrajz és hosszszelvény szerint tervszerűen lerakhassa és a Duna balparti közúti vaspályát a Duna jóbbparti közúti vaspályával összekötvén, azon a közlekedést közúti kocsikon, esetleg gőzmozdonynyal, de az utóbbival csak a közlekedési ministerium által kikötendő feltételek mellett, létesíthesse és azt folytonosan fenntartsa. Az engedély kezdete 1879. és május 1-je és tart 38, azaz harmineznyolez évig, megszűnik tehát 1917. év ápril 30-án. 2. Tartozik a pesti közúti vaspályatársaság, a vágányok és sínek lerakásához szükséges munkát saját költségén állammérnöki felügyelet és ellenőrködés mellett olykép végrehajtani, hogy a közlekedés az épités alatt akadályozva ne legyen és hogy az összekötő vonalat ezen szerződésnek a ministertanács részéről való jóváhagyásától számítandó 3 hónap alatt befejezve, a forgalomnak átadni lehessen, különösen kiköttetvén az, hogy ha az engedély tartama alatt, bármily ok miatt a hidon oly akadály vagy sérülés merülne fel, — mely miatt a hidoni közlekedést rövid vagy hosszabb időtartamra beszüntetni kellene: vállalkozó társaság feljogosítva nincsen e miatt kárpótlást az államkincstártól követelni. Ha az akadály tovább tart 6 hónapnál, a szünetelés idejére eső járadék nem fizettetik, és a jelen szerződés tárgyát képező engedély a szünetelési idő tartamával meghosszabbittatik. 3. Köteles a vállalkozó vasúti társaság a vasúti vágányok lerakhatása szempontjából történt hidkiszélesbitési többköltségek törlesztésére 38 éven át évenként 1874 frt, azaz ezernyolezszáz hetvennégy forint 24 krt, és pedig folyó évben a szerződés jóváhagyása és arról történt fértesitése után azonnal, a köketkező években pedig minden év május l-én közvetlenül a m. kir. közpouti állampénztárba befizetni. 4. Minden személy után, mely a közúti vasut által személyszállító kocsik-