Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 3. évf. / 1880 (Budapest, 1880)
V. Közúti vasutak - 2. Budapesti közúti vasút
321 Budapesti közúti vasut-társulat. feltételhez kötötte, 1-ször: hogy az ezen vágány lefektetés folytán keletkező 270,000 frtnyi hidépitési többköltség az illető közúti vasuttársulat által fedeztessék; 2-szor: hogy a hid használatáért megállapítandó vámszabályzat a szóban álló vágányon közlekedő vaspályai kocsikra is érvényben álland, s hogy csak ezen vámösszegek mikénti beszedésére nézve lesz a közönségesnél könnyebben kezelhető módozat rendszeresíthető; 3-szor: hogy valamint az egész hidra, ugy különösen a lefektetendő vágányra nézve is az állam kizárólagos tulajdonjoga fentartatik. A kormány által kitűzött, súlyos anyagi áldozatokkal egybekötött eme feltételeket önként érthetöleg egyik közúti vasutvállalat sem fogadhatván el, természetes volt, hogy e súlyos feltételek enyhítésére a kormányt reá birni igyekeztek. A budai közúti vasuttársulat nevezetesen azon javaslattal járult a kormányhoz, hogy viselje az állam a hidépitési többköltséget, fektesse le a vágányt saját költségén a hidon s adja át azt közös használat végett az érdekelt két közúti vasúti vállalatnak, s kárpótlásul elégedjen meg azon vámilletékkel, melyet a fennálló szabályzat alapján a közúti vasutak forgalma után beszedend. E vállalat ugyanis azon meggyőződést haugsűlyozá, hogy a közúti vasút által jelentékeny mérvben fokozandó forgalom jövedelme bőségesen fedezni fogja ugy a hidépitési tőketöbbletet, mint a vágánylefektetési költség kamatait is. A pesti közúti vasuttársulat ellenben jelentékeny áldozatokra, nevezetesen pedig az épitési költség részbeni fedezésére is mutatott hajlandóságot, de ellenkedvezményül mindenek előtt azt kivánta a kormánytól: a) hogy a Margit-hidfőhöz Pesten a váczi-útról is készíttessék egy kedvező lejtviszonyokkal biró hozzájáró út, melyen a vasúti vágányok is minden pénzbeli kárpótlás nélkül lefektethetők legye nek ; b) hogy a Margithid budai hídfőjénél a vállalatnak a közúti vasúti állomási helyhez szükséges terület ingyen átengedtessék, s végre c) hogy az esetre, ha a liidou csak egy vágány rakatik le, a hid közepén egy 26 — 30 méter hosszú kitérő létesíttessék. Ezen kedvezmények biztosítása esetére készségét jelenté ki a társulat a hidépitési többköltséghez a következő mérvben és módon hozzájárulni. Miután a nagyobb építkezésekbe befektetett tőkék törlesztésére rendszerint legalább 90 évi használati idő feltételezendő, a társulat üzleti engedélye 1906. évi julius hó 31-ig terjedő tartamából azonban már csak 34 év volt hátra, egészen jogosult volt a társulat azon álláspontját jelezni, hogy az egész beruházási költség viselése tőle méltányosan nem követelhető. Ehhez képest indítványozta, miszerint osztassák fel a szükségelt hidépitési többköltség 90 részletre s mondassák ki, hogy a hidon lefektetendő közúti vasút az összes költségek 7 9 0 részét tartozik évenként törleszteni. E módozat szerint, miután a vasút engedélye már csak 34 évre terjedt, az összes költségből esett volna a vasutra 3 4/9o rész, vagyis 102,000 frt, a mely összegnek megtérítésére a vasuttársulat késznek is nyilatkozott, saját tetszésének kivánván fentartatni, hogy e hozzájárulási összeget akár egyszerre, akár 5°/o kamatfizetés mellett, a hid megnyitásától kezdve, üzleti engedélyének határán belől, megfelelő évi részletekben letörleszthesse. E Magyar vasúti évkönyv 1880. 21
