Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 3. évf. / 1880 (Budapest, 1880)

I. Társulati Magyar vasutak - 8. Győr-sopron-ebenfurti vasút

94 Győr-sopr n-ebeiifurti vnsut társulat. 94 válóbb élelmi ezikkek részére lehető olcsó árakra. E két czél tapasztalásszerüleg legtökéletesebben saját élénk gabona-kereskedelem, tekintélyes átmeneti forgalom s az átmenő fogyasztási ezikkek nagy mennyisége által érhető el, s Bécs ezenkívül fekvésénél fogva a Duna partján, mint a világvasutak csomópontja és a legelőkelőbb hitelintézetek székhelye hivatva van arra, bogy a birodalom főgyülhelyét képezze a gabona stb. s az azokból nyert élelmi ezikkek számára; tárházak létesítése ez irányban nagy jelentőségű lépés. Ha már most az ebenfurt-leobersdorfi vasútvonal kiépítése által rövidebb ut nyittatnék Magyarországból nyugot felé, ennek természetes következménye az volna, hogy az átmeneti gabona-és lisztküldemények Sopron, Győr s a mögöttük elterülő vidékekről, melyek eddig Bécsen át szállíttattak, jövőben rendszerint Leobersdorf és St.-Pöltenen át vennék utjukat s Bécs az átmeneti forgalom nagy előnyeit elvesztené. Bécs gabna- és lisztkereskedelme e csökkenést annál inkább érezné, mert Magyarország — sajnos, hogy ki kell mondanunk — még mindig azon nézetben van, hogy minden, mi a bécsi kereskedelemnek árt, a budapesti piacz előnyére van, Bécs tehát ellenséges vetélytársnak tekintendő; erről tanúskodnak ama nehézségek is, melyeket Magyarország a Bécsbe irányuló dunai forgalom s az osztrák-magyar vasutak csatlakozása elé a keleten gördíteni igyekszik. Harmincz év óta panaszolja a bécsi kamara, bogy a Dévény és Gönyö közti dunarész a legsúlyosabban akadályozza a hajózást. Mind hiába! A meddig e folyamrész nincs szabályozva, terhelt hajók a Dunán Bécsbe nem juthatnak, sok idő s költségveszteséggel járó átrakodások kisebb hajókra válnak szükségessé s ennek folytán a rövidebb szállitási határidő számos eseteiben a szállítás vasúton történik. Ez utóbbit, mint már fennebb említtetett, a bécsi forgalom elvesztené, s azért megfelelő compensátió csakis a hajózás megkönnyítésében volna reánk nézve található, mely részünkre legalább annyit biztositana, hogy a dunagőzbajózási társaság által közvetített átmeneti nagy gabona-forgalom, melyet Bécs évek bosszú során át folytatott küzdelem után tudott csak megszerezni, különösen az árúknak itt történő átrakodása bajóról vasútra tovább is fentartatnék. E könnyítés az, melyet a szakosztály a bécsi gabona- és liszttőzsdével együtt hangsúlyozva követel s az ebenfurt-leobersdorfi összekötő vonal építéséért ellenengedmény gyanánt annál határozottabban kijelöl, mert megtörténhetik, hogy ez összekötő pályavonal kiépítése után Magyarország még kevésbé lesz hajlandó a Dévény és Gönyő közti folyamrész szabályozására.« A csatlakozás előnyét Ausztria sem vonja tehát kérdésbe, de fel akarja használni azt a vasúti összeköttetés biztosításán kivül, egyéb előnyök kicsikarására is. A kérdés eldöntése tehát ismét el lett napolva, de Ausztriában is koronkint meg-megújulnak az eldöntést szorgalmazó hangok; igy az osztrák képviselőház pénzügyi bizottsága a f. 1880. év márczius havában ismét ajánlotta a kormány s a képviselőház figyelmébe ezen összeköttetés létesítését, a következőket mondva: »Ha már az ebenfurti összeköttetés magában véve is