Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 2. évf. / 1879 (Budapest, 1879)

Társulati Magyar vasutak. - VI. Eperjes-tarnowi (magy. rész) vasút

Eperjes-taiaiowi vasut-társulat. már fennebb említtetett, —- az egyesülésre vonatkozó törvényjavaslat sorsa még 1878. évben is eldöntetlen maradt, s esak 1879. év april havában került újra tárgyalás alá, a midőn ugy a közlekedési," mint a pénzügyi bizottságokban, a tervbe vett egyesítés ellenében ismét felhozattak a fennebb emiitett érvek s a benyújtott külön vélemények alakjában megkiséreltetett a képviselőházban is azoknak érvényesítése. Ezen külön vélemény azonban "érvényre nem juthatott, mert igen helyesen a törvényhozás elfogadta a két vasút javasolt egyesítését, melynek előnye s a felhozott ellenérvek tartkatlansága következőkből kiviláglik. Az eperjes-tarnowi vasút magyarországi része rövidségénél fogva czélszerüen nem igazgatható, mint külön vasút; alig fedezné a kezelési és üzleti kiadásokat, jövedelmezővé nem válhatnék, mert rövidsége miatt kénytelen volna magas helyi tarifákat alkalmazói; sőt esetleg veszélyessé válhatnék a kassa-oderbergi vasútra nézve, mert a leluchow-tarnowi és Károly-Lajos gácsországi pályákkal akár egy tarsasággá alakulva, akar velők tarifszerződésre lépve, alkalmas tarifák mellett elterelhetné a forgalmat Magyarországról, az Oderbergen túl eső, tehát nemcsak Oderbergen, hol jelenleg is van verseny, hanem még inkább a Misloviczon át fekvő relatiókra nézve Galicziába. Igaz, bogy a kassa-ruttka-oderbergi ut rövidebb a k'assa-tarnow-oderberginél, de a mint azon tény is mutatja, hogy aránylag nagyobb távolságú különbözetekre is cartell lépett életbe, a távolságok nem mindig döntök a tarifa-küzdelemben, a mint hogy a kassa-oderbergi vasút már most is kényszerülve volt cartellre lépni visszamenőleg egész a kassai forgalomra nézve, sőt még további igények is formáltatnak ellene via Leluchow a galicziai vasutak javára. Hogy a miskolczi irány még kedvezőbb a gácsországi vasutakra: az szembeszökő. Miután tehát e vasút üzlete már az engedélyokmány kikötésénél fogva is, vagy a kassa-oderbergi vagy a tarnow-leluchowi vonallal volt egyesítendő, az utóbbival való egyesülés pedig nemcsak új közös vasutat teremtett volna, de ezen felül esetleg veszélyes is volna, a pálya egymaga pedig a fennebbiek folytán elszigetelt voltánál fogva sem egyedül önállóan, sem a magyar állam által czélszerüen nem kezelhető: a legjobb expediensnek a kassa-oderbergi vasúttal való egyesülés mutatkozott és pedig annyival inkább, mert ez egyesülés érdekében az eperjes-tarnowi vasút részvényesei 72% osztalékról lemondanak, s mert elvégre is a gácsországi forgalomra . nézve nem ezen vasút képezi a főirányt, hanem az első magyar-gácsországi vasút. A fusió érdekében az állam csak azou áldozatot hozta, hogy az eperjes-lelucbowi vonalon 1875. év végéig fölmerült üzleti deficitet, mely kerek számban 106,000 frtra rug, elismeri és a kassa-oderbergi biztosítási előlegek után fizetett kamatnál magasabb kamatlábbal kifizeti. Miután az üzleti deficitek kérdése kétségkívül zsibbasztólag hat a vasúti és az állami hitelre is, ily módon való mellőzese annak valóban óhajtandó volt. Ezzel szemben a részvényesek lemondottak az új társulat javára kamatigéuyök 7a%'

ró7 évenként tehát 14,348 frt