Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 2. évf. / 1879 (Budapest, 1879)

Gözmozdonyú vasutak. - Magyar kir. államvasutak

II . kir. államvasutak. 13 15-én vévén át a keleti vonalak kezelését a m. k. államvasutak többi vonalainak igazgatására hivatott igazgatótanács és igazgatóság. 1878. évtől kezdve ennélfogva a keleti vonalakra nézve a szám­adásoknak elkülönített vezetése is meg lett szüntetve. A keleti vonalakkal együtt az államvasuti hálózat kiterjedése tehát 1878. év elején összesen 1692-876 kilométer volt, mely hálózat 1878. év folyamán üzletbe helyezett 99'603 kilométernyi új vonalakkal szaporodván, 1878. év végén az állampályahálózat összkiterjedése e szerint már 1792-479 kilométert tett ki. Az újonnan üzletbe vett vonalak egyikét képezte a buda­pesti összekötő vasutat az osztrák államvasút fő­vonalával összekötő (szent-lőrinczi) két szárnyvonal, melyeknek épitése 1878. év tavaszán kezdetett meg, s november hóban az épités befejeztetvén, ugyancsak e bó 18-án a két szárny­vonal üzletbe vétetett. E szárnyvonalak hossza 3-553 kilométer. Az egyik szárnyvonal (A) a sertéshizlaldái állomás fővágányából ágazik ki s déli iráuybau 275 méter sugarú ívvel csatlakozik az osztrák államvasút folyó pályá­jához Kőbánya állomásán alól, mely csatlakozásnál 500 méter hosszú átrakodó állomás létesíttetett. A másik szárnyvonal (B) a budapesti összekötő vasút 21 -f- 48 szelvényénél ágazik ki 300 méter sugarú ívvel dél felé, s a sertéshizlaldái állomáson végig baladva, annak má­sodik vágányát képezi; majd pedig elhagyván ezen állomást, 200 meter sugarú ívvel kelet felé fordul s az osztrák államvasút Kőbánya állomása déli végéhez csatlakozik. Az 1878. év folyamán a forgalomnak átadott másik vonal: a határőr vidéki vasutak dálja-vinkovcze-broódi sza­kasza. E vasútvonalnak november hó 20-ikig való kiépítése katonai szempontokból augusztus havában elhatároztatván, a magyar kormány a legnehezebb technikai feladatoknak egyike előtt állott, mert 95 kilo­méternyi vasutat, melynek építésére egy kapavágás sem történt, mely­nek czéljaira semmi anyag készletben nem volt, bárom bó alatt üzlet­képes állapotba helyezni, oly feladat volt, mely csak a legnagyobb erő kiíejtése és legczélszerübb berendezés mellett rendkiviili eszközök­kel vala megoldható. A vasútnak 1878. évi november bó 20-ig üzlet­képes állapotba helyezése és 1879. évi október hó végéig leendő végleges kiépítése a jelentkezett vállalkozók közül Schwarz Ármin és Bäsch Fülöp társvállalkozóknak Ítéltetett oda,*) kikkel az épiíési szerződést a kormány 1878. évi augusztus bó 20-án oly feltétel alatt kötötte meg, hogy vállalkozóknak a pálya kiépítéséért az előirányzati 3.659,937 frt 47 kr. építési költségen felül 11%, vagyis 402,593 frt 13 kr. ráfizetést, összesen tehát 4.063,530 frt 60 kr. építési díjat s ezenfelül az ideiglenes építkezésekért még külön 55,000 frt kárpótlást biztosított. A kisajátítást az állam saját költségén eszközölte. *) A versenytárgyalás részletes leírását lásd »Magyar vasúti évkönyv« I. évfolyam 510. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents