Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 2. évf. / 1879 (Budapest, 1879)

Társulati közös vasutak. - I. Cs. kir. szab. osztr. államvasút

210 Cs. k. szab. osztrák állam vasut-társulat. vonalrészen azonban a forgalom 1878. évben még nem volt megnyitható, s az üzletnek e vonalon való meginditása iránt fennálló tilalmat a magyar kormány csak 1879. évi május hó l én szüntette meg. — Érdekes a társulati igazgató - tanácsnak az 1879. évi május hó 17-én tartott közgyűlés elé terjesztett jelentéséből e vonalrész megnyitására vonatkozó nyilatkozatot szó szerint ide igtatni, mely a következőleg hangzik: »A magyar kormány megtagadván e vonalrészre vonatkozólag a megnyitási engedélyt, — szakadatlanul, bár eredménytelenül felszólaltunk e tilalom ellen, mely által a vasutak történetében bitünk szerint egyedül álló s nemcsak társulatunk, de a két szomszédállam érdekeit is hátrányosan befolyásoló helyzet állott elő s tartott az 1878. év egész folyamáu, 1879. évi május hó l-én szűnvén meg a tilalom. A korlátozó intézkedések, melyeket a magyar kormány alkalmazni jónak látott, ellentétben állanak az engedély határozmányaival és a társulat világos jogaival.— Kétségkívül megítélésünkön kivül esö állami tekintetekből határozta el magát a magyar kormány ily intézkedésre. Ezért azonban nem kevésbé köteles a magyar kormány kárpótolni a társulatot a szenvedett károkért; a részvényesek irányában kötelességünkben állott tehát a kárpótlási igények érvényesítését minden rendelkezésre álló jogeszközök igénybe vétele mellett megkísérteni. Ennek következtében folyó 1879. évi ápril hó 5-én be is nyújtottuk kárpótlási keresetünket az első folyamodásu kir. törvényszékhez Budapesten.« Ezen nyilatkozatból kivehetőleg a társulat feltétlen bizalommal viseltetik a kárpótlási követelésnek részére leendő kedvező elintézése iránt, szem elől tévesztve azt, hogy engedélyokmányának egyetlen határozmányában sincs részére biztosítva a román vasutakhoz való csatlakozás. Eltekintve azonban a per érdemétől, e kárpótlási követelés folyamatba tétele fölöttébb nagy érdeklődést keltett ngy a vasúti, mint a kormánykörökben, hol különösen azt hitték, -hogy á" bíróság magát egyszerűen illetéktelennek s az ügyet tisztán a közigazgatási bíráskodás útjára tartozónak fogja kijelenteni. A kormánykörök ugyanis a Felség által kiállított engedélyokmányokat nem tekintik magánjogi szerződéseknek, de különben is arra támaszkodtak, bogy a bíróság egyszerűen illetéktelennek fogja magát nyilvánítani, miután az osztrák vasutengedélyezési törvény alapján a magyar törvényhozás jóváhagyásával 1868. évben kibocsátott vasútengedélyezési szabvány kötelező ereje, mint minden engedélyokmányban, úgy a temesvárorsovai vonalra vonatkozó engedélyokmányban is határozottan ki van kötve, ezen rendelet utolsó pontja pedig kimondja, hogy az annak határozmányaival szemben fölűierülő kérdések a bírói útról kizárvák és a közigazgatási útra tartoznak. Daczára e világos batározmánynak s a kincstár jogi képviselője által ez alapon emelt illetékességi kifogásnak, a semmitőszék mégis illetékesnek mondotta ki a bíróságot a kárpótlási kérdés eldöntésére, s a bíróság ítélni is fog a per érdemében, hacsak a kormány a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi lV-ik t. cz. 25. §-a alapján illetékességi összeütközést nem