Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Magyar vasutak - VI. Eperjes-tarnowi (magyar rész) vasút

98 Eperjes-tarnowi vasut-társulat. a mennyiben úgy a kamatok, mint a törlesztési hányadok az üzleti számadásba fölvehetők. Megjegyzendő még e helyütt, bogy a határszéli vasúti bid fele az eperjes-tarnowi vasút magyarországi részének engedélyese, illetőleg épitési fővállálata által lett volna helyreállítandó; minthogy azonban a magyar rész építésének befejezésekor a gácsországi rész kiépítése még nem volt biztosítva, a birodalom mindkét felének kormányai abban egyeztek meg, hogy az egész határszéli hid a gácsországi rész engedélyese által lesz helyreállítandó s ennek folytáu a szóban forgó iiid magyarországi részének költsége tényleges értékű 14,816 forint 13 krral az épitési fővállalat által a társulatnak megtéríttetett, mely összeg aztán a gácsországi rész, illetőleg ezen hid kiépítéséig a társulatnál gyümölcsözöleg kezeltetett. A forgalmi jármüvekre pályamértföldenként tényleges értékű 60,000 frt, az egész pályahossz után tehát 466,920 tényleges értékű forint levén megállapítva, ez összeg az épitési tőkéből a társulat rendelkezésére is bocsáttatott. A társulat ez összegen beszerezte a szükséges jármüveket, s az emiitett alapból még 33,718 forint 85 kr. maradt rendelkezésre, mely összeg gyümölcsözöleg kezeltetik. A pálya az épitési fő vállalattól az 1874. év junius hó 26-ik és következő napjain véglegesen átvétetett, minek alapján a fővállalat által letett 300,000 frtnyi biztosíték második harmada is kiadatott — a biztosíték első harmada már a műszaki felülvizsgálat eredménye alapján korábban kiutalványoztatok. A fővállalat azonban a még hátralékos kötelezettségért a biztosíték utolsó harmadával és az épitési tőkéből még visszatartott 131,226 frt névleges értékű társulati czimletekkel kezességben maradt, migncm 1876. évben a kormány és társulat, illetőleg ez utóbbi s az épitési fővállalat közt függőben volt minden kérdés megoldatván, az épitési fővállalattal a végleszámolás eszközöltetett, mely is ennek folytán jogérvényesen lemondott minden további igényről. Ezen elsőrangú pálya, a kassa-oderbergi vasút abos-eperjesi szárnyvonalának a tenger színe felett 238 12 méter magasságban fekvő eperjesi végállomásából kiindulva, éjszaki irányban a Tárcza folyam baloldalán halad, útjában N.-Sáros, Kis-Szeben és Héthárs községeket és a hasonnevű állomásokat érinti. Héthárson túl a vonal a völgyből egy kilométernyire kiemelkedik és folytonos 16°/oo emelkedéssel, Pusztamezőnél a vízválasztót 578.4 méter magasságban a tenger színe felett eléri. A pusztamezői kitérő állomást elhagyva, a vonal 12'5°/oo eséssel a Toprád-völgybe ereszkedik s azt Palocsánál 48 P6 méter magasságban eléri. A Poprád jobb partján haladva, eljut az orlói állomáshoz s innen még csak 5-156 kilométer távolságban az ország határát lépi át, a vasút magyar része végpontját a határpatakon épített vasúti bid közepe képezvén. A kisajátítási eljárás a vasútvonalon szintén be van fejezve, az e részbeni munkálatok 1875. évi april bó 19-ik és következő napjain hitelesíttettek.