Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Közös vasutak - XVIII. Cs. kir. szab. kassa-odorbergi vasút

Cs. kir. szab. kaSsa-oclcrborgi vasut-társulat. 439 magyar és osztrák területen megnyílt vonalak bevételei és kiadásai úgyszólván a dolog természeténél fogva clkülönzödtek egymástól, s a közös kiadások a legcsekélyebb mértékre, jóformán csakis a központi igazgatásra szorítkoztak, mely közös kiadások mily kulcs szeriuti elosztása iránt rendeleti uton történt intézkedés. 1872. cvi márczius hó 18-án azonban az abos-iglói szakasz megnyíltával a vasut összes vonalai forgalomba és kapcsolatba léptek. — A társulat mindemellett bevételeit és kiadásait az osztrák és magyar vonalakról továbbra is — az előbbi évek módjára — elkülönítve számolta el, s az osztrák kormány ezen eredeti álláspontjának megfelelő elszámoláshoz képest biztosítási pótlék gyanánt csakis azon különbözetet fizette, mely az osztrák vonal tényleges tiszta jövedelme, és a mértföld aránylag ezen vonalra eső engedélyokmányszerü biztosítási összeg közt mutatkozott. Ellenben a magyar kormány eredeti álláspontját, mely szerint csak a közös tiszta jövedelem és a közös engedély-okmányszeríí biztosítási összeg közt mutatkozó klilömbözet képezheti óvröl-évre a mértfold arányos megosztás tárgyát, annyival inkább továbbra is fentartotta s illetőleg megújította, mert ezen álláspont teljes elejtése a magyar államkincstárra jelentékeny áldozattal járt volna. A magyar álláspont mellett szólt, liogy a szóban forgó biztosítási teher lényegileg közös államadósságnak tekintendő, melynek tárgyát csakis az évről-évre mutatkozó tiszta jövedelmi biánylat képezheti, s igy a megosztás vagy inkább hozzájárulás tárgyául is csak ez utóbbi, t. i. az cvröl-évrc változó biztosítási pótlék tekintendő. E mellett szólt továbbá, liogy az 18G5/7. évi XV. törvéuyczikk 7. §-a nem köti ki világosan a biztosítási teher megosztását, liauern csakis annyit mond, bogy a közös vasutakra nézve, (mint a melyek közösükül az 1865/7. évi XVII. törvéuyczikk 65. §-a által is fentartattak) — a biztosítási kérdés tekintetében külön egyezmény kötendő. E mellett szólt végül, hogy az engedélyezés s illetve a biztosítási összegnek már a magyar kormány közbenjárásával (lásd az 1867. juuius 22-diki egyezményt) egy átlag-összegben történt megállapítása alkalmával csakis az összes vonalak várható tiszta jövedelmét lehetett szem előtt tartani; szükségkép szeui előtt tartatott tehát, bogy a magyar vonal forgalma, legalább Kassától Kuttkáig, mint átalában a magyar pályáknál, jobbára csak a kiviteli irányban fog mozogni s igy aránylag kevesebbet jövcdelmezeud, mig ellenben az osztrák vonal, mind nagyobb helyi forgalmánál, mind a már akkor biztosítva volt budapest-ruttkai vonal csatlakozásánál, mind végre annálfogva is, bogy a vasut magyar vonalai a dolog természeténél fogva kiválókig egy táp-pálya (Ilintcrbabu) szerepére voltak utalva, — aránylag igen gyümölcsöző lenne, minélfogva a különböző vonalrészek kisebb-nagyobb jüvedolmezése ugy a társulat, mint a biztosító államkincstárak javára egymást kölcsönösen kicgyculitendi.