Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)
Közös vasutak - XVIII. Cs. kir. szab. kassa-odorbergi vasút
434 Cs. kir. szab. kassa-oderbergi vasut-társulat. egyes évre külön s együtt 480,000 frtot tevő összegről előmutatóra szóló s G°/o-ot kamatozó 25 drb. kötelezvény állittatott ki, — mely kötelezvények a hozzájuk tartozó szelvényekkel együtt adó és bélyeg tekintetében hasonló kedvezményekben részesülnek, mint az elsőbbségi kötvények. Még a pálya kiépítésének ideje alatt elhatároztatott Pesten egy igazgatósági háznak felépítése. A m. kormánynyal kötött szerződés értelmében a házépítésre szükséges s mintegy 350,000 frtra előirányzott összeg a befektetési tőkéhez csatolható, minélfogva a törlesztési részletek és kamatok, nemkülömben az épület birtoklásával és fenntartásával járó kiadások is az üzleti számlába fölvehetők; mig ellenben minden az épületből eredő jövedelem, úgymint a társulat és magánosok által használt helyiségekért járó bér, mint üzleti bevétel tekintendő s mindenekelőtt a befektetett töke törlesztésére s kamatjainak fedezésére fordítandó. A szükséges töke beszerzésére a magyar kormány ama 5 millió frtnyi részvényekből, mely az 1867. évi junius lió 22-én kelt pótegyezmény 4-ik §-a szerint kiszolgáltattatok, — 3500 drbot oly czélból engedett át a társulatnak, hogy azokat valamely pénzintézetnél zálogképen letéve, az épitési töke kölcsönképen beszereztethessék. E kölcsönzött részvények kamatjait azonban az államkincstár élvezi továbbra is. Az igazgatósági épület tehát a pálya kiegészitő részét képezi, s az engedély lejártával tehermentesen fog az állam tulajdonába átmenni. Alig liogy befejeztetett a pálya épitése, az épitési fovállalat 1872. évi junius bó 20-án a pálya építése és fölszerelésénél szenvedett károkért és munkatöbbletért 8-664,727 frt 7 krt követelt s ezen igényét egyrészt a m. kir. kormány bizonyos rendelkezéseire és mulasztásaira, másrészt a vis major által előidézett eseményekre s végre oly teljesítményekre alapitá, melyek az épitési fovállalat nézete szerint a szerződésszerű kötelezettséget meghaladták s melyek által a pálya benső értéke növekedett. Az épitési fovállalat ezen követeléseket főleg a következőkre alapította: hogy az épitési tervek felülvizsgálata késedelmesen eszközöltetett, s az épitési engedély neki későn adatott ki, miáltal a fovállalat rendkivüli időveszteséget szenvedett; hogy az épités kivitelénél tőle oly munkálatok követeltettek, melyekre köteles nem volt, mint például a két Vághid Zsolnánál s Ruttkán — a m. kir. államvasút kedveért — egy nagy állomás. Előadja továbbá a mosty-i alagút épitésénél előfordult rendkivüli eseményeket és akadályokat, a német-franczia háború által okozott nehézségeket, valamint a rendkivüli főid- ós szikla omlásokat és sülyedéseket s a nagy árvizek által okozott károkat és költségtöbbletet. Ezekhez járult azon jutalomdíj követelése, melyet az épitési fovállalat az épitésnek a kitűzött határidő előtt való befejezéseért igényelt, s melyet az e tárgyban folyt alkudozások alkalmával a kormány a fővállalatnak kilátásba helyezett, minthogy a korábbi befejezésre való törekvés az épitési munkálatok erőtetett siettetését, ez pedig tetemesen nagyobb költséget
