Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Közös vasutak - XVI. Cs. kir. szab. déli vasút

Cs. kir. szak. déli vasut-társuUt. 393 Az osztrák-kormány ugy a déli vasúttal, mint az olasz kormánynyal kötendő szerződések tervezetét átkiildvén, kérte a m. kir. kormány hozzájárulását, kijelentvén, hogy a mig az előbbi az osztrákmagyar kormányok képviselői és a déli vasut-társulat közt, addig az utóbbi, mint nemzetközi szerződés az osztrák-magyar monarchia képviselője és az olasz kormány meghatalmazottja közt fogna megköttetni. A magyar kormány a bécsi kormánynak kijelentette, miként a déli vasút olaszországi vonalainak eladására nézve tett javaslatait és pedig úgy az eladás elvi feltételeire, valamint az eljárás módozataira nézve maga részéről elfogadhatóknak tartja s a szerződés megkötéséhez a magyar törvényhozás jóváhagyásának fentartása s annak határozott kikötése mellett, hogy a szerződés által létesitendö új viszonyból Magyarországra nézve semmi új teher nem báromolhat, elvi hozzájárulását jelentette ki. EzeukivUl utasította egyszersmind a tárgyalásokhoz kiküldött képviselőjét, Ribáry Sándor közmunka- és közlekedési m. k. ministeri tanácsost, bogy a déli vasúttal fennálló jogviszonyunknak kedvezőbbé tétele, sőt ezen jogviszonyunk esetleg teljes átalakitását előmozdító kikötések, illetőleg megállapodások létesítése tekintetéből a szllkséges tárgyalásokat egyidejűleg indítsa meg, s az olaszországi vonalak eladására irányzott tárgyalásokhoz való tényleges hozzájárulásunkat, ezen egyidejűleg folytatandó egyezkedés eredményétől tegye függővé. Hosszas és beható tárgyalások után sikerült a m. kormánynak oly kedvezményeket s egyes később esetleg vitássá válható kérdések oly magyarázatát kieszközölni, melyek által a magyar állam nem csak minden újabb terheltetés ellen biztosíttatik — de a déli vasúttal fennálló jogviszonya kedvezőbbé alakul. Sikerült nevezetesen kieszközölni, bogy a déli vasut-társulat: 1-ször lemond mindenkorra engedély-okmányának 23. és 24. §§-ban a Duna jobb partján Magyar-, Horvát- s Tótország területén vezetendő vasutakra nézve nyert előjogáról; 2-szor, kötelezi magát a magyar kormány kívánságára azonnal Budapesten megfelelő meghatalmazásokkal s berendezésekkel ellátott igazgatási közeget a műszaki s kereskedelmi üzlet czéljaira, illetőleg egy rendszeres hatáskörrel biró képviselőséget felállítani; 3-szor, kötelezi magát magyar vonalai után, 1880. évtől esedékes jövedelmi adónak közvetlenül a magyar államkincstárba Budapesten leendő befizetésére; végre 4-szer kijelenti, hogy a magyar kormánynyal szemben ezen eladási üzletből folyólag nem fog nagyobb kötelezettséget vagy felelősséget támasztani, mint a mely az osztrák-magyar hálózatra nézve szerződésileg megállapított mértföldenkinti 100,000 forintnyi cumulativ összbrutto biztosításból ered. Ellenben az osztrák cs. kir. kormány annak constatálása mellett, hogy a déli vasat megváltozott viszonyai folytán a vasút eddigi jogi viszonyai a monarchia két részével szemben változást nem szenvedhetnek s igy ez utóbbiakra új terhek sem hárulhatnak, kijelenti,