Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Közös vasutak - XV. Cs. Kir. Szab. Osztr. Államvasút

Ca. kir. szab. osztrák áll am vasut-társulat. 353 részvény kibocsátása által szereztetett be, fentartatván a társulat részére a jog, szükség esetén az alaptőkét ugyanily összeg erejéig szaporíthatni. Még a végleges megalakulás előtt megszerezte a társulat a bécs-győri vaspályát is. (Ezen vasútra 1838. évben báró Sina nyert engedélyt és pedig egyenes vonalban Bécsből Lajtha melletti Bruckou át Győrig, valamint Neustadtou és Sopronon át Győrig. Báró Sina átadta csakhamar az engedélyt az általa megalakított cs. kir. szab. bécsgyőri vaspályatársulatnak. 1839. évi február bó 16-án kinyeretett a végleges engedély Bécstől Neustadton át Sopronig vezetendő vasut kiépítésére, s a következő hónapban meg is kezdetett az épités. 1840. évi junius bó 6-án megadatott az engedély az egyenesen Győrig vezetendő s szintén gyorsan munkába vett vasut kiépítésére. A magyar országgyűlés azonban a magyar területen vezetendő vonalszakaszok kiépítése elé gátot vetett, elhatározván 1841. évben egy a Duna balpartján Pestről Pozsonyon át Bécsig vezetendő vasut kiépittctését (magyar- központi vasut); ennek következtében a társulat a második vonal építését, noha arra már majdnem egy millió forintot kiadott, — teljesen abban hagyta és az első, időközben már Neustadtig kiépített vonalat, Sopron helyett Gloggnitz-ig vezetni határozta. — A 12.500,000 írttal megállapított társulati töke kormáuyengedély mellett 10.000,000 frtra szállíttatott le és a társulat a régi czég helyett »Bécs-Gloggnitzi vaspálya társulat« nevet vett föl. Ezen társulat később mégis visszatért részben az eredeti tervhez, nevezetesen 1844. évi julius bó 30-án tartott közgyűlésében az 1844. évi február bó 4-éu kelt engedély alapján, a korábban felhagyott bécs-brucki pályának, továbbá Neustadttól a magyar határszélig Katzelsdorfig, az ott beágazandó, időközben egy magyar társulat által kiépíteni kezdett soproni vaspályához való csatlakozásul egy szárnyvonalnak, s végül egy Mödlingböl Laxenburgig vezető szárnyvonalnak kiépítését elhatározta. — Midőn később az államkormány a bócs-gloggnitzi vaspályát a laxeuburgi és katzelsdoríi szárnyvonalakkal együtt beváltotta, a társulatnak megadta egyúttal az engedélyt a még birtokában maradt pályaszakaszok meghosszabbítására Győrig és Uj-Szönyig, minek folytán a társulat újra fölvette a »Bécsgyőri vaspályatársulat« nevezetet s fennállott mindaddig, mígnem a cs. kir. szab. osztr. államvaspálya-társulat által beváltatott). Az átvételkor a győri pálya csak Bruckig (5.45 mértföld) volt üzletben ; a 10.16 mértföld hosszú bruck-győri szakasz 1855. évi deczember hó 24-én, az 5.09 mértföldnyi győr-új-szönyi szakasz pedig 1856. évi augusztus hó 11-én nyittatott meg. Az adásvételi szerződés 1855. évi február hó 13-áu íratott alá, miután a győri vaspálya-társulat közgyűlése 1854. évi október hó 14-én a vasut eladását végérvényesen elhatározta. Az újonan megszerzett pálya a társulatnak egészben 6.087,520 frtba került, mely vételárért a pályán kivüla győri vaspályatársulat minden cselekvő vagyona, többek között a nagy gépgyár is, az államvasut-társulat tulajdonába ment át. Részint e vagyonszerzés következtében, részint a társulati vállalatnak minden eshetőségekkel szemben való biztosítása czéljából, az igazgató-tanács, mely az alapszabályok szerint beálló szükség esetérc 100 Muyyur vasúti évkönyv 1678. 23