Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)

Magyar vasutak - XIV. M. kir. államvasutak

318 M. kir. állam vasutak. A m. kir. állampályák központi igazgatósága ugyanis oly kerettel bir, hogy az legfeljebb csekély személy-szaporitással képes leend a keleti vasút igazgatását is elvállalni. A keleti vasút központi igazgatása mintegy 140,000 frtba kerlll évenkint, a melyből legalább 100,000 frt volna évenkint megtakarítható. Az állam által az esetben elvállalandó tényleges kamat-teher tehát kerekszámban mintegy 431.000 frtra tehető«. Vagyis a bizottság javaslata szerint a kártalanítás czimén javaslatba hozott 297,630 frtnyi kamatemelésen kivül, figyelembe véve az igazgatásnál elérhető megtakarítást, tényleg még mintegy 134,000 frt évi járadék adatnék a részvényeseknek azon reménybeli jövedelmekért, melyekről a pálya átengedése által az állam javára mindenkorra lemondanak. A társulat képviselői a velük e részben folytatott alkudozások alkalmával ellenjavaslatokkal léptek fel s először a tökének oly módoni felemelését kívánták, hogy miuden részvényért egy darab 100 frtos kötvény adassék, egy más ajánlatuk oda terjedt, hogy a kormány által felajánlott két kötvény 3 részvényért — 6%-kal aranyban — kamatoztassák, végre egy oly sorsolási kölcsönt javasoltak, mely évenkint 600,000 frt járadékot tett volna szükségessé. Midőn azonban a kormány mindezen ajánlatokat elutasítva kijelentette, hogy ajánlatától el nem tér s azt oly maximumnak tekinti, melynek el nem fogadása esetén az egyezkedési tárgyalásokat elejtetteknek volna kénytelen tekinteni, az igazgató-tanács azt elfogadni s a közgyűlésnek ajánlani késznek nyilatkozott az esetre, lia a kormány által adandó kötvények arany-értékre állíttatnak ki s teljes adómentességet élvezeudnek. A kormány megfontolta azt, bogy a részvényesek részvényeik után, melyekért az emiitett állami kötvények adatni terveztetnek, az engedélyokmány 29. §. értelmében az egész vasútvonal forgalomba tétele napjától, tehát 1873. évi augusztus 14-től számított 10 éven át teljes adómentességet élveznek, hogy tehát méltányosnak látszanék legalább azon időre a kötvények szelvényeit is adómentességgel ellátni s megfontolva másrészt, hogy az adómentesség a pénzpiacz kedvezőbbre váltával nagyobb terhet képezne az államra, mint a kárpótlásul adandó kötvényeknek arany-értékben kamatozása s törlesztéséből folyó árkülönbözet, s végre kénytelen levén beismerni az igazgató-tanács azon állításának helyes voltát, hogy nem aranyra szóló állami kötvények tovább adása rendkiviili nehézségekkel volna összekötve: hosszabb tárgyalások után beleegyezett, mikép e papírok arany-értékre szóljanak, ellenben adómentességet ne élvezzenek. Ez alapon tehát a szerződés meg is köttetett s az a társulatnak 1876. évi január hó 31-én tartott rendkívüli közgyűlésében alapszabályszerü módon elfogadtatott. Megemlitendő még e helyütt, bogy a képviselőház vasúti és pénzügyi bizottsága időközben befejezvén a keleti vasút ügyének vizsgálatát, a képviselőház 1875. évi május 22-én 5590. szám alatt hozott határozatta] »a keleti vasút ügyében kiküldött vasúti és