Vörös L. (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 1. évf. / 1878 (Budapest, 1878)
Magyar vasutak - XII. Tiszavidéki vasút
220 Tiszaviaéki vasút társulat. A szolnok—debreczeni éspüspök-ladány—nagyváradi vonalak építési költségeit az engedélyesek kötelesek voltak azok [teljes összegében az államkincstár részére megtéríteni s e vonalakat legkésőbb 1857. évi január hó l-ig átvenni, mely ideig az építés az engedélyesek költségére és veszélyére az államkormány által volt folytatandó. Az államkormánynak járó megtérítés a vonalak üzletbe vétele után névértékű elsőbbségi kötvényekben volt kiegyenlítendő. A szolnoki Tisza balpartjától Debreczenig és Püspök-Ladánytól Nagyváradig kiterjedő vasutrész kiépítését az 1858. év végéig, Szolnokkal szemben a Tisza balpartjától Szolnokig, s Aradtól a Szoluokdebreczeni vasútig terjedő rész, valamint a többi vonalak kiépítését pedig 1859. év végéig, — s illetőleg 1862. év végéig kellett befej ezni. A földterület két nyomú vágányra volt kisajátítandó s a folyamokon építendő hidak kőből, már előlegesen is két nyomú vágányra voltak elöállitandók, de a második vágány lerakására az engedélyesek csak akkor kötelezvék, ba az évi nyers jövedelem mértföldenként a 150,000 frtot eléri. Az államkormány az összes engedélyezett vonalak Uzletbe-adásának idejétől kezdve az engedélyeseknek a vonalak építésére valóban kiadott, 55 millió maximal összeget túl nem haladható beruházási töke után ö 1^ 0/ 0 évi tiszta jövedelmet biztosit, melyből 5% a beruházási tőke kamatjának, 1/ö ( >/o pedig a töke törlesztési hányadának fedezéselil szolgál. Az osztrák mértföldenként aranyban vagy ezüstben árkelet-pótlékkal beszedhető maximai árszabás következőleg állapittatik meg: u. m. egy utasért I. osztályban 20 kr. p. p., II. osztályban: 15 kr. p. p., III. osztályban: 10 kr. p. p., mely illetékek gyorsvonatoknál 20%-al emelhetők. Az áruszállításnál közönséges gyorsaság mellett bécsi mázsáért I. osztályban: 1 1 /U kr. p. p., II. osztályban: 1% kr. p. p. és III. osztályban: 2% kr. p. p. illeték szedhető. Az engedély tartama 1858. évi január hó 1 -tol számítandó 90 évre állapittatik meg, lejár tehát 1958. évi január hó 1-én ; 30 év múlva az állam bármikor is azon joggal bir, hogy a vasutakat beválthatja. A megváltási ár meghatározása czéljából a vállalatnak a valóságos beváltást megelőző hét év alatti évi tiszta jövedelmei felszámittatnak, ezen összegből a két legmostohább évnek tiszta jövedelme levonatik, és a fennmaradt öt év átlagos tiszta jövedelme arany vagy ezüst pénzben kiszámittatik. Ezen átlagos összeg, mely azonban nein lehet csekélyebb, mint a befektetési töke 5 1/5°/o-&, az engedélyeseknek az engedély lejártáig fél évi részletekben arany vagy ezüst pénzben, mint évi járadék fizetendő. Az engedély megszűntével az állam azonnal tehermentes birtokába és haszonélvezetébe lép a vasutak és tartozékaiknak. Az engedélyeseknek megadatott a jog részvény-társaságot alakíthatni, s névre vagy előmutatóra szóló részvényeket kibocsáthatni. A főbb határozmányaiban ismertetett engedély-okmány alapján az engedélyesek jogaikat egy „cs. k. szab. tiszavidéki vaspályatársaság" czég alatt alakítandó részvénytársulatra ruházták át, a társulati alaptőkét 40 millió forintban állapítván meg, mely 200,000 db
