Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

XIII. Az 1951 utáni események 57

Az 1936-ban, a RIMA-féle átszervezés folytán, a gyár külön gépko­csieladási irodát és az Erzsébet királyné úton Rába szervizműhelyt alapí­tott. Ezen szervezet nemcsak a „Rába Super", „Rába Speciál", „Botond", ,,Maros", „Rába AFi" gépkocsi- és autóbuszeladásokhoz szükséges pro­pagandát fejtette ki, hanem mind a magán eladásokat, mind pedig a ka­tonai hatóságokkal és közületekkel (Autóbuszüzem, Posta, MÁVAUT stb.) szükségessé vált műszaki és kereskedelmi tárgyalásokat is lebonyolította; továbbá kidolgozta az esetenként kiírt versenytárgyalások alapján a be­nyújtásra kerülő ajánlatokat. Feladatát képezte továbbá az évenként meg­rendezett budapesti nemzetközi vásáron és autókiállításon való szereplés megszervezése (46. és 47. ábra). A VIII. fejezetben ismertetett „Rába—MAN" dízelmotor és autó­busz licencvásárlási tárgyalásai és a gyártás megszervezése, valamint az eladás ugyancsak a fenti szervezet feladatát képezte. Az eredményre jel­lemző, hogy pl. a „Rába—MAN D S" típusú autóbuszokat a fővárosi Autó­buszüzem is nagy darabszámban vásárolta és üzemeltette. A Rába-szerviz 1936—1947 között olyan mértékben fejlődött fel, hogy megmunkáló üzemében különleges szerszámgéppel, valamint szerelő-, ka­rosszéria-, festő- és kárpitosműhelyében közel 300 főt foglalkoztatott, és bevezette az ún. aggregátcserét, és így a sürgős javítások hetek helyett pár napon belül elvégezhetők voltak. A gépkocsik eladását 1946—51 között ugyancsak a budapesti szervezet végezte, azonban ekkor már a vállalatnak 1946 végén való államosítása folytán az eladási szervek a KGM rendelkezése alapján megfelelő átcso­portosítást hajtottak végre. A javítások, valamint az ezzel kapcsolatos egyéb szervizmunkák fokozatosan a győri gyár hatáskörébe kerültek visz­sza. A szervizüzemet berendezéseivel és csarnokaival együtt egyéb közér­dekű, de azonos természetű munkák végzésére használták fel. Természetesen a gépkocsi javítások szakszerű és legrövidebb időn be­lül való lebonyolítása érdekében mind a szerviz, mind az eladási iroda he­lyiségében (Andrássy út 12.) megfelelő alkatrészraktárt kellett fenntartani, ahol az ismert típusokból kellő mennyiségű csereszabatos tartalék-alkat­részt tároltak. Ezeket a szerviz a folyamatos, szükségessé váló gépkocsi­javításokhoz használta fel, míg a központi raktár azon autótulajdonosokat elégítette ki, akik „Rába" gépkocsijaik karbantartásához és javításához a tartalékalkatrészeket kézi vásárlás révén szerezték be. A raktárkezelőség a gyárral állandó érintkezést tartott fenn, és így biztosították a tapaszta­lat szerint előre megállapított alkatrészkészlet mennyiségét, amelyet Győ­rött a sorozat-darabszámokat kiegészítve állítottak elő. Következésképpen az alkatrészek tartalékként való felhasználása, illetve javításokhoz való igénybevétele nem zavarta a sorozatgyártást. XIII. AZ 1951 UTÁNI ESEMÉNYEK Az előbbi fejezetekben ismételten hivatkoztunk arra, hogy 1951-ben a KGM intézkedése alapján Győrött megszűnt a „Rába" gépkocsik gyár­tása. Ezzel egyidejűleg, nyilván a gazdaságos és egységes gyártás érdeké­ben a gépkocsigyártást a MÁVAG is abbahagyta, és az addig bedolgozó 57

Next

/
Thumbnails
Contents