Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

III. „Krupp” licenc alapján gyártott 3—5 tonnás gyorsteherautók és autóbuszok 21

18. ábra. A „Rába—Krupp L5N" típusú gépkocsi alváza csigakerék hajtású volt, és ezek vízszintesen elhelyezett tekercsrugózással, illetve himbákkal voltak a keretbe ágyazva. Az „L3.6H" katonai kocsikból készült még 15 db ún. vegyes üzemű sínautó is. Ezek szükség szerint országúti közlekedésre is átállíthatóak voltak. Az „L3H" és „L3.6H" ún. magas alvázas, hátsó futómű feletti rugózással; míg az „L3N", „L3.5N" és „L5N" típusok alacsony alvázas, hátsó futómű alatti rugózással bírtak. Az említett típusok összefoglaló műszaki adatait a típustáblázat 10—14. rovatai tartalmazzák. Az „L5N" típus általános elrendezését a 18. ábra tünteti fel. A „Rába—Krupp" gépkocsik gyártásának megindulása után — ámbár az 1929. évben az első tízes sorozatot tervszerűen leszállították —, a százas sorozat elkészültekor már érezhető volt az a gazdasági depresszió, amelynek következtében ebből a típusból az 1931—33. években csak minimális mennyiség volt eladható, és ezek sorozatos eladására csak az 1934—38. évek folyamán került sor. Ekkor azonban szükségessé vált még további 75 kocsi munkába adása is, minthogy mind a magánosok, mind a fuvarozó vállalatok és a városi közületek részéről igen nagy érdeklődés nyilvánult meg ezen jól bevált gépkocsitípus iránt. Végeredményben 250 db kocsi készült el, de a továbbiak gyártása egyrészt az V. és VI. fejezetben ismertetendő könnyű típusú, illetve saját szerkezetű gépkocsik párhuzamos gyártása, majd az ezt követően szükségessé vált dízelmotoros gépkocsik készítése miatt elmaradt. Az ismertetett nem katonai típusú „Rába—Krupp" gépkocsik túlnyomórészt mint modern gyorsteherautók, áru- és anyagszállítás céljaira normál, csukott vezetőfülkés és platós vagy zárt szekrényes kivitelben, pótkocsi vontatással együttesen 3—10 tonna hasznos teherbírásúak voltak. A nagyobb iparvállalatokon kívül (textilüzemek) főként a MATEOSZ-ta24