Maertens György: A „Rába” gépkocsigyártás története (A Közlekedési Múzeum Közleményei 5., 1980)

II. Az 1912—1927. évek között „Prága” licenc alapján épített „Rába” gépkocsik és más gyártmányok kialakítása 9

12. ábra. „Rába L" típusú 24 személyes postaautóbusz (1926) folytán nem kerülhetett sor. Csak a háború befejezése után, 1920-ban indult meg a gyártás, és 1926-ban került az utolsó kocsi forgalomba. Ezen időpontban, mivel a Posta eltekintett a tehergépkocsik átvételétől, a gépkocsikból 20 db-ot mint teherkocsit 1922-ben Bulgária vett át, 15 db-ot pedig 800 literes tartállyal ellátott tűzoltó szerkocsiként ugyancsak bolgár városok, éspedig 2 db-ot Szófia és 1—1 db-ot Filippopol, Ruszcsuk, Plevna, illetve a magyar vidéki városok tűzoltósága (Győr, Pápa, Szeged, Debrecen, Csepel stb.); további 15 db-ot mint 1,5 t-s gyorsteherkocsit magánvállalatok kiváló eredménnyel állítottak üzembe. A tűzoltó szerkocsik Teudloff—Dittrich centrifugális szivattyúkkal, hasonló meghajtással és elrendezéssel, valamint felépítménnyel, de kisebb férőhellyel bírtak, mint a „V" típusnál ismertetett győri tűzoltókocsik. Megbízhatóságukra és üzemi teljesítményükre jellemző, hogy pl. a gyár saját tűzoltó szerkocsija a Fluvia hajógyár uszályhajójának léksérülés folytán szükségessé váló kiszivattyúzásánál 48 órán keresztül állandó maximális teljesítményű üzemmel dolgozott (13. ábra). Jellemző műszaki adatait a táblázat 9. rovata ismerteti. A „Rába Pe" típusú postai csomagszállító elektromobilokból 1926-tól 1929-ig 28 db 8 m

3-es és 1930-ban mint prototípus 1 db 4 m

3-es készült, amelyet a 14. ábra tüntet fel. Ezen háztól-házig való csomagszállítást kiváló eredménnyel teljesítő elektromobilok 15 kW-os főáramkörű motorjait és négyfokozatú kontrollerjeit külföldi (Bergmann) minta alapján a Ganz Villamossági, míg az 1000 Ah-s ólom akkumulátorjait a Tudor gyár állította elő. A kúpkerék rend19