Medveczki Ágnes: A millenniumi földalatti vasút (A Közlekedési Múzeum Közleményei 4. Budapest, 1975)

II. A földalatti vasút terve és építése - Járművek

A fémburkolatú kocsik 1750 mm-es kerék távval, 650 mm-es kerékátmérővel készültek, az öntött acél forgócsapok távolsága 7900 mm volt. A kocsiszekrény alvázát a görbített szögecselt lapos és szögvasból kiképzett hossztartó, kétféle i 1-vasból kiképzett kereszttartó és laposvasból készült átlós merevítő alkotta. A kocsiszekrény hossza 10,37 m, szélessége 2,13 m volt. A kocsiszekrény a középső utastérből és a tőle fallal elválasztott két vezetőfülkéből állt. Az utastérbe 26 fix ülés és 2, az ajtóknál elhelyezett felcsapható ülés elhelyezését írták elő. Az utastér lécezett padlójában elforgatható tisztító nyílások kiképzését és a végeken kiemelhető tetejű rész kialakítását kívánták, hogy a forgócsaphoz és a motorokhoz hozzá lehessen férni. A favázas kocsiszekrény külső burkolatát 1,3 mm vastag, belső felén vászonnal burkolt vaslemezből kellett készíteni. A belső oldal- és keresztfalakat, ablakkereteket a BVVV említett számú kocsijaihoz hasonlóan, a belső léceket és padokat a BVVV 59 psz. kocsi mintájára kívánták elkészíttetni. A tetőt kívülről vízhatlan vászonnal fedték, amit világos színű olajfestékkel is bevontak, a tető belső burkolatánál a BVVV nyári kocsijainak mintául vételét kérték. A tetőn körbefutó eresszel kapcsolatban figyelmeztették a szállítót, hogy a levezető csövekről a víznek nem szabad a sínekre folyni. A kocsi mindkét oldalfalán rögzített és leereszthető ablakok elhelyezését írták elő, utóbbiakhoz védőléceket a kihajolás megakadályozására. A vezetőfülkén, a kocsivezetőtől balra ugyancsak a 105—114 psz. kocsik mintájára rácsos ajtót kellett felszerelni. A fenyőfából készítendő ablakkeretekkel kapcsolatban kikötötték, hogy az alkalmazandó belga solin üvegeket gumi és léc rögzítéssel úgy kell kivitelezni, hogy azok menetközben ne rázkódhassanak. Kettős tolóajtót kívántak, de csak egyszárnyú ajtók készültek. A felül görgőkön, alul vezetősínen mozgó tolóajtókat a kocsiszekrény közepénél helyezték el. Kikötötték, hogy a rendes záron kívül az ajtó külső oldalán áthajtható kilincs is legyen, mint a vasúti kocsikon. Az üléseket jávor és mahagóni fából politúrozva, az oldalfalakkal összhangban kívánták elkészíttetni. A kocsi belső homlokfalára szükségvilágításra szolgáló lámpatest (kocsilámpa) elhelyezését is előírták. A kocsivereteket rézzel bevont vasból, az ajtón lévőket tömör rézből, a kapaszkodókat bőrből kellett elkészíteni. A kocsi utasterének tetején végigfutó bőrszíjjal működtethető jelzőharang — nyilván vészjelző — felszerelését is előírták, ezt a feltételek szerint a közönség kezelte volna. Az utastérben két, a dohányzást tiltó és egy, a férőhelyek számát feltüntető magyar nyelvű táblát kellett felszerelni. (A műtanrendőri bejárási jegyzőkönyv később köpködést tiltó táblák elhelyezését is előírta.) A kocsi homlokfalán fémbetűkkel a kocsiszámot, az oldalfalakon szintén a kocsiszámot és BFV cégjelet kellett feltüntetni. (A leszállított kocsikon azonban a földalatti vasút rt. teljes nevének rövidítését: BFKVV-t festették fel.) A kocsifestésre vonatkozóan előírták, hogy először míniummal, majd fekete olaj festék kel, végül erős színű lakkfestékkel kell a fém részeket bevonni. A kocsik díszítésénél is a BVVV említett számú kocsijait kellett mintául venni. A megnyitás korában az 1—10. psz. kocsik szekrénye sárga, a görbített hossztartó borsózöld színű volt. A szállítási feltételekben előírtakon több változtatást eszközöltek a kivitelnél, ezekről azonban nincsenek megbízható adataink. Érdekes megemlíteni a szállítási feltételekben rögzítetteket az átvétel és a fizetés kérdéseit illetően. A kocsikat a gyárban a vasút képviselői csak ideiglenesen veszik át, végső átvétel az egy éves garancia lejártakor. A vételár egyharmadát a megrendelés után, a másodikat a leszállításkor, az utolsó harmadot a leszállítás után három hónappal akarták fizetni. Minden részletfizetésből 5% garanciális biztosítékot kívántak visszatartani, ezt a garancia leteltekor számolták volna el.

34 Az 1—10. psz. motorkocsikat LDo motorokkal szerelték fel, a hajtást Gall-lánccal oldották meg. Ezeknél a kocsiknál automatikus kapcsolóberendezést alkalmaztak. Az automatikus kapcsolókat a földalatti vasút próbakocsiján alkalmazták először. A próbakocsi B 22/30 típusú motorokkal volt felszerelve, ezekhez a kapcsoló nem vált be, túl lassan kapcsolt, amint azt az Aréna út és Bajza utca közötti szakaszon 1895 okt. 10-én megtartott próbameneteknél tapasztalták. A kísérleteket 400—450 m hosszú szakaszon végezték, amely 34. Lieferungsbedingungen zu den für die Budapester elektrische Untergrundbahn bestirnten Drehegestellwagen mit LDo motorén 18 p. FLT